Derűvel, mókával: Lóri Tóni, jól tudsz te lódítani! Szakál Antal karikatúrái

Szakál Antal Lóri Tóni, jól tudsz te lódítani! című karikatúra-kiállítását csütörtökön nyitották meg Szabadbattyánban, a Batthyány Lajos Általános Iskola galériájában.

A 24. évad művésztárlata összességében immár a 153. a sorban. Büszkék a csaknem negyedszázadra! De ez egy másik történet...

A karikatúra-túra a Kisfaludi Közösségi Házban kezdődött még a tavasszal, „tájolt” erre-arra, és amint az alkotótól megtudtuk, Battyán után is tovább vándorol, hogy aztán decemberben Székesfehérváron, a Vörösmarty teremben érje meg a finálét.

– Már reszketnek karikatúra-alanyaim – nevet a mester –, hiszen jól tudják, akkor mindenki megkapja a „magáét”... Önarcképlovagom, Don Quijote, persze marad. Hátha akad még itt-ott szélmalom.

– Nem kell mindent véresen komolyan vennünk – erősíti meg újfent korábbi vélekedését. – És fordíthatunk is az egészen: a komoly dolgokat is felfoghatjuk humorosan, játékosan. A festményeken – és a hely szűke miatt itt nem látható rajzokon – barátaim egy másik arcát mutatom meg. Kendőzetlenül, de persze sok-sok szeretettel.

Szakál Antal nyolcvannégy esztendős. Életútja pedagógusként és festőművészként is példaként szolgálhat.

A Vajdaságban született és a somogyi tanyavilágban nőtt fel. Az Operaházban díszleteket festett, s ott találkozott Oláh Gusztáv Kossuth-díjas díszlettervezővel, akinek bejárhatott a műtermébe. A főiskolán Barcsay Jenő óráin anatómiát tanult. Pedagógusi pályafutását 1954-ben Dégen kezdte nevelőtanárként, aztán Pécsett politikai gazdaságtant tanított a katonáknak. A viharos évek a fűzfői nitrokémiába vetették. Fehérváron három évig vezette a városi sportiskolát, majd a Béke téren testnevelőként dolgozott, a Radnóti kollégiumban a gyerekekkel egy műtermet is csináltak.

Festői stílusa az emberek, a táj és az emberekhez kapcsolódó történetek. Aztán a kisplasztikák, a domborművek. És a történelem, a nagy szerelem!

– Festek, rajzolok – mondja búcsúzóul. – És újra köztéri munkákat tervezek...