Mint mindenben az életben, így a festészetben is maximalista

Kíváncsivá teszi a látogatót egyrészt saját asszociációira, másrészt az alkotóra. Ő pedig nem más, mint Kohut Mihály, „civilben” kiváló asztalos és egyáltalán nem mellékesen festőművész. Kiállítása A Szabadművelődés Házában látható, és a megnyitón mondta róla Korompai Péter keramikus iparművész, hogy ő az, aki szemrebbenés nélkül és határozottan jelenti ki magáról, hogy amatőr festő. Ezt viszont ne higgyük el neki, és a kiállítás megtekintése után határozottan és végérvényesen kétségbe vonjuk az önmagáról vallott szavait. Mert művei jók, s habár ő maga mondta el, hogy a kiállító terem adottságai miatt néhány képe nem fért el a falakon, a tárlat egyáltalán nem tűnik hiányosnak, pláne kevésnek.

Képei méretéről azt mondja, hogy az ismert képzőművész barátja, Dús László – aki ajánlotta, támogatta őt abban, hogy felvegyék a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületébe – egyszer megjegyezte: kis képet bárki tud festeni, tessék nekiállni egy nagynak, és ha az kész, akkor beszélhetünk arról, hogy már festő vagy. Nekiállt, a kiállításon is látható kép pedig megszületett. Dús László három hónapig Amerikában volt. Amikor aztán hazajött, megnézte a művet, és annyit fűzött hozzá, hogy rendben van, innentől azt csinálhatod, amit akarsz.

A képeken látható, elkezdődő, majd elolvadó szövegek a híres képzőművész, Martyn Ferenc önéletrajzából valók. Az abban olvasottak teljesen összecsengenek azzal, amit Kohut Mihály megélt. Az újságdarabok az emberre zúduló élmény-, hatás-zuhatagot jelképezik, ez inspirálta a festményeket is. Alkotójuk úgy véli, hogy a művészet alapja az, hogy a nemlétezőt, a fikciót elhitesse. Hatnak rá egyébként a graffitik, valamint a nagyméretű gyakran szakadt plakátok is, amelyekben az értő szem meglátja a lehetséges témát. Egyik-másik művén egyértelműen felcsillan az irónia. Ezzel kapcsolatban arról beszél, számára az a fontos, hogy képei előtt megálljanak az emberek, hogy elgondolkodjanak. Nem biztos, hogy mindent megértenek, de próbálják meg értelmezni: ha úgy tetszik, az ő képeit olvasni kell, tüzetesen, figyelmesen.

Sokáig építi, készíti a műveit, azt mondja, ha hátul megnézném a dátumokat, kiderülne, hányszor tért vissza hozzájuk. Mert Kohut Mihály maximalista, mindenben. A sportban, fociban is az volt, akárcsak a szakmájában. Ami pedig a festészetet illeti, Dús Lászlónak köszönheti azt is, hogy rájött: túl kell jutni azon, hogy mindenkinek meg kell felelni.

A kiállításon három év termése látható. Köztük az egyik kép abból a háromból, amelyet nemrégiben Svédországban festett, az ott élő Takács Lajos műgyűjtő, mecénás meghívására töltött el ott két hetet. (A tárlat november 12-ig tekinthető meg.)