A Jövőre veled ugyanitt című sikerdarabot mutatták be a stúdióban

No meg azért sem lőjük le a poént, mert akik a színházi világot valamennyire figyelik, tudják, hogy elkészült a Jövőre veled ugyanitt 2, amely jónéhány évvel később kukucskál be hőseink következő 19 évének találkozásaiba, és a budapesti bemutatón Gálvölgyi János és Hernádi Judit a szereplők. Az első részt még 1978-ban mutatta be a Madách Kamara, megért vagy ötszáz előadást Schütz Ilával és Sztankay Istvánnal.

Bernard Slade darabjánaktitka az, hogy a többnyire szellemes párbeszédek mellett némi tanulsággal szolgál és önvizsgálatra is késztet. A házasságból, párkapcsolatból elégtelen vagy jeles közé helyezheti magát a néző a darab fordulatait látva, úgy, hogy nem terhelik meg „filozófiai” mélységekkel a szórakozását. Ráadásul a történet is pikáns. Abban az értelemben, hogy két, házasságban élő ember véletlenül találkozik egy fogadóban, ágyba esnek, és onnantól kezdve huszonöt éven át mindig együtt töltik azt a bizonyos hétvégét. Doris azzal ámítja férjét, hogy egy vallási közösség összejövetelén vesz részt, George pedig üzleti találkozókkal hitegeti családját.

A maga különös módján házasság ez is, és a hancúrozáson túl leginkább arra szolgál, hogy kibeszéljék magukból azt, amit otthon nem tudtak, vagy gyávák voltak hozzá. Egyfajta terápiaként is szolgál az a néhány nap, és közben megélik egy „normális” frigy legrosszabb és legjobb pillanatait. Bűntudattal, persze, és ebben az amúgy füllentős George jeleskedik leginkább. Amikor például kislánya felhívja, hogy kipottyant egy foga, majdnem összeomlik, és a Fogtündérrel vigasztalja a gyereket, miközben a mesebeli lény eléggé kínosan érezheti magát ott, a szállodai ágy fölött. Groteszk-érzelmes szerelmi történet ez, némileg túlírt, de egy-egy jól elhelyezett poén, fordulat továbblendíti a sztorit.

A fehérvári előadásban – a rendező Hargitai Iván – , a Kozák András Stúdióban egy nem túl impozáns, tüllfüggönyös ágy a díszlet. Az ágy más-más helyzete jelzi az újabb epizódot, és szereplőink pillanatnyi viszonyát. Az idő múlását kiváló dalok (köztük Beatles-, Doors-, Eagles-, Pink Floyd-, Abba-szerzemények) érzékeltetik, segítségükkel és a szövegutalásokkal tudhatjuk, melyik évben járhatunk. Ahogy múlik az idő, ők ketten úgy teljesednek ki másik életükben.

A Jövőre veled ugyanitt igazi szerepdarab, minden a színészeken múlik, máskép nem működik. Nos, a fehérvári változatban Váradi Eszter Sára és Keller János Doris és George. Régi, összeszokott páros az övék, nyilván ezért választották őket. Különösebb gond nélkül lehozzák az előadást, de kettősük ritkán fénylik fel, nem tudtak behúzni, kívülről figyeltem őket. Talán azért, mert a csendesebb, halkabb regiszterekben bizonytalanok, kevésbé természetesek (főleg Keller) – emiatt az elején meg is ijedtem. Az első felvonás második felétől és a második etapban már sokkal meggyőzőbbek. A ritmuson, a hangsúlyokon, a poénok kijátszásán, az irónia erősítésén azonban még lehet csiszolni. Nincs kétségem afelől, hogy képesek lesznek rá.