Örvendjen az egész világ! – Kodály-emlékév van Fehérváron

Az emlékév nyitányaként a mester halálának 50. évfordulóján, március 6-án nagyszabású díszhangversenyre és kiállítás-megnyitóra került sor – december 16-án, 135. születésnapján pedig egyik legnagyszerűbb műve, a Székelyfonó előadása zárta az rendezvénysorozatot, melyet Székesfehérvár Megyei Jogú Város végig kitüntetett figyelemmel kísért és nagyvonalúan támogatott. Ennek a támogatásnak köszönhetően, sokak munkájának eredményeként, a „Zenei nevelésért Alapítvány” kiadásában, Csitáry-Hock Tamás szerkesztésében a záró hangversenyen kezünkbe vehettük az esztendő Kodály-vonatkozású helyi eseményeit a teljesség igényével összefoglaló emlékkönyvet.

Végiglapozva a kötetet, örömmel idézhettük fel az előbb a Vörösmarty Színház emeleti galériáján rendezett, majd a Szent István Hitoktatási és Művelődési Házban is látható kiállítást, melynek gazdag (magángyűjteményekből származó, rendkívül értékes dokumentumokkal kiegészített) anyaggal mutatta be Kodály Zoltán és Székesfehérvár, illetve Fejér megye kapcsolatát. A mányi és csabdi népdalgyűjtés, a csákvári Földmíves Színjátszókör országos visszhangot keltett 1929-es és a Kodály Zoltán Általános Iskola és Gimnázium 2012-es Háry-produkciója, Kodály székesfehérvári vonatkozású kórusművei, a zenéjének szentelt, részben jelenlétében rendezett hangversenyek, az 1946-os énektanfolyam egyaránt megemlíttettek. Külön fejezetek foglalkoznak az 1955-ben indult Ének-zenei Általános Iskola megalapításával: olyan tanáregyéniségek, mint Mihályi Gyuláné Potyondi Eszter (a generációkat felnevelő, legendás Eszti néni), Kneifel Ferenc, Hartyányi Judit és Hartyányi Mária, valamint az első ének-zenei osztály tagjainak értékes visszaemlékezései idézik fel az évtizedekkel ezelőtt lezajlott eseményeket, elevenítik fel az iskola működését élénk figyelemmel követő Kodály ünnepnapnak számító látogatásait.

A kötet második fele színes körképet ad az ünnepi év eseményeiről, melyekből Székesfehérvár valamennyi zeneoktatással foglalkozó intézménye, ifjúsági és felnőtt kórusai, az Alba Regia Szimfonikus Zenekar és sokan mások példamutató módon vették ki részüket. Számos hangversenyen szólalt meg Kodály zenéje – mindkét színpadi művét (a Háry Jánost és a Székelyfonót), jelentős egyházzenei alkotásait, kórusműveit, dalait és népdal-feldolgozásait, hangszeres darabjait egyaránt hallhattuk. A zeneszerző mellett a tudós és a pedagógus is szót kapott: tudományos előadások és konferenciák segítségével ismerhették meg az érdeklődők az életmű egyes részterületeit és a „hangok nagy tanárja” nevelési eszméit.

Nehezen lehetne kiemelni egyet a sok rendezvényből, hiszen mindegyik fontos vonásokkal egészíthette ki a bennünk élő, olykor meglehetősen sztereotip Kodály-képet, akár egy-egy ritkán hallható mű felfedezésével, eddig nem ismert Kodály-szövegek bemutatásával, vagy éppen a zenei nevelés grandiózus tervét megalkotó mester gondolatainak újbóli felidézésével.

Az emlékév sikeresen véget ért, de éppen ez a tény figyelmeztet bennünket rá, hogy Kodály szellemi hagyatékának ápolása ne váljék ezzel „letudott” feladattá a következő kerek évfordulóig – a klasszikus értékeket sajnos egyre kevésbé becsülő korunknak talán soha nem volt nagyobb szüksége rá!