Boszorkányos jóslatok, varázslatok Lucával

Székesfehérvár városa 1770. december 7-én a következő szöveggel hozott tiltó határozatot: „mivel a nemes magistratusnak nem kevés fájdalmára jelentetett, hogy az ezen királyi városban lévő lakosok igaz keresztény római catholica hite ellen nem csak az körösztény hívek fölöttébb való botránkozásokra hanem eönnön egy lelkek veszedelmével Szt Lucza naptul fogva, karácsony és három királyok napjáig külömb külömb féle babonaságokat követtek el” – s ezen ízes sorok folytatásában nem kevesebb büntetéssel fenyegették az alakoskodókat, mint pénzbírság, korbácsütés, vagy akár ennél súlyosabb szankciók is szóba jöhettek, a babonaság tettének mértékétől függően. S hogy miért épp megyeszékhelyünk ősei alkalmazták e rigorózus intelmeket, az máris kiderül, ha szétnézünk, mi is történt Fejér megye településein régen, Luca napján.

Lukács László néprajzkutatónak köszönhetően megtudhatjuk, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum első lucaszéke Válról származik. Iszkaszentgyörgyön, Gárdonyban Luca napján a gazdasszony bebújt a tyúkólba, disznópörkölésnél használt égett karóval vagy piszkafával hadonászott a tyúkok között, hogy azokat kotlásra bírja, azaz kurkálta.

Megyénkben népszerű volt az alakoskodás, jellemzően a farsangkor használt maskarákba bújtak, a medvemaszkos játékok hazánk egész területén kedveltek voltak ekkor. De megyénkben folytatva, Sárszentmihályon jellemzően a fiúk jártak lucázni, tréfás verseket hangoztatva léptek be az ajtón, egyfajta termékenységi rigmussal kívántak bőséget a házigazdának. Pusztavámon a legények éjszaka fehér lepedőkbe burkolóztak, gólyalábakon járkáltak a szobában, a gyerekeket ijesztgették. A dinnyési legények medvének öltöztek, meszelőt, söprűt ragadtak, gyakori volt a medvetáncoltatás, azt láncos bottal ütötték. Köcsögdudával, harmonikával muzsikáltak, a lányokat bekormozták. Pázmándon medvének, zsandárnak, Luca asszonynak öltözött legények mulattatták a lakosságot, Seregélyesen láncos botot zörgettek, maskarákat öltöttek, táncoltak, zenéltek – derül ki Lukács László gyűjtéséből.

Luca napja tehát a termékenységi jóslások ideje volt az ősi hagyományok szerint. A Gergely-naptár előtt a téli napforduló pontosan december 13-ra esett. Az egyház Fényhozó Szent Lucát említ, aki eredetileg keresztény vértanú volt, betegek gyógyítója.

Az ötszögletű lucaszék róla kapta nevét. Aki karácsonykor az éjféli misén ráül a székre, meglátja a boszorkányokat. Luca napján kell nekiállni a székfaragásnak, méghozzá az alábbi kilencféle fából: kökény, boróka, jávorfa, körte, som, jegenyefenyő, akác, cser és rózsafa.

Aki ilyen módon rálel a boszorkákra, fusson és hintsen mákot maga mögé. Így nem érik utol!