Tőke Melinda számtalan színházi előadás varrónője

Melinda valójában nem is színházi varrónő, hanem méretes szabó.

- Nem kifejezetten jelmezszerűen készítem el a jelmezeket. Nekem az is fontos, hogy közelről nézve is szépek legyen a ruhák, amelyeket az előadásokhoz varrok. Ez azért fontos, mert ha egy színésznő dívát játszik – ahogy tette azt Závodszky Noémi A család ellen nincs orvosság című előadásban -, akkor nagyon fontos, hogy amikor felveszi a jelmezt, s megnézi magát a tükörben, akkor tényleg érezze magát dívának! A színész a jelmezzel magára ölti a szerepét is – vallja Melinda.

A jelmezkészítés és a méretes szabó munkája teljesen más világ, állítja a varrónő, aki mindkettőben otthonosan jár-kel. – A jelmezeken gyakran kell különböző láthatatlan technikai megoldást, furfangot alkalmaznunk, hogy a színészek bármilyen mozgást el tudjanak bennük végezni. Az előadások jelenetei között sűrűn előforduló gyorsöltözésekhez is külön fortélyokat kell kieszelni – mondta.

Melinda színházi munkái előtt rengeteg versenytáncosnak, tánccsoportnak, szinkronúszónak készített ruhákat, dresszeket.

- Bejött egyszer a varróműhelyembe Budai Mónika, a fehérvári színház munkatársa. Kérte, varrjak meg neki egy ruhát, amelyet egy filmben látott. A képek alapján rekonstruáltam. Nem sokkal később jött a telefon a Vörösmarty Színházból, hogy készítsek nekik színházi jelmezeket. Závodszky Noémi boszorkányjelmeze, egy bordó-zöld kabát volt az első. Az Ózban viselte – emlékezett Melinda. – Onnan viharsebességgel jött a többi felkérés. Ahogy egy tervező megérkezett Fehérvárra, a színház hívott engem is – mesélte.

Az itt megismert tervezők az ország számtalan pontján dolgoznak időről időre, Melindát is feszt hívják. Már nem is tudja, hány helyen, mennyi előadásban dolgozott.

Pénteken, december 15-én két premiere is volt! Az Isten pénze című musicalt Veszprémben, a Halál Thébában című Oidipusz-átiratot a fehérvári Kozák András Stúdióban mutatták be. Előbbit Kárpáti Enikő, utóbbit Benedek Mari jegyzi mint jelmeztervező.

- Azt szeretem a legjobban, amikor nem hagyományos dolgokat kell készítenem, hanem fantáziadús, különleges dolgokat. Blaskó Borival csináltuk a Hekabét. Abban volt egy világító szoknya, amelyet nejlonzsákból készítettem, külön építettük bele a világítást – idézte föl Melinda.

A jelmeztervek a próbafolyamatok alatt sokat módosulnak, a varrásra általában csak 2-3 hét jut, de a főpróbahét alatt is rengeteg alakításra van még szükség.

Melinda szerint a nézőknek nagyon fontos a jelmez, segíti őket a beleélésben, a korszakok értelmezésében.

Számára az a legnagyobb elismerés, ha egy bemutatón, a zsöllyék népétől elkap egy-egy súgva kiejtett mondatot:

- Nézd, milyen szépek ezek a ruhák!