A próza dicsérete Zentaitól

A sorozat idei első rendezvényét az Igézőben tartották, ahol a szervező alapítvány irodalmi vezetője, Takács Tamás köszöntötte a közönséget. Utóbbi létszámát jól jellemzi a vendég, Zentai László író frappáns megjegyzése, aki a „maroknyi, de nagyon lelkes” csapatot üdvözölte. A visszafogott létszám szerencsére nem befolyásolta az est minőségét és jó hangulatát, Zentaiban érdekesen író és szóban is jól mesélő embert ismerhettünk meg.

Rövid bemutatkozás gyanánt elhangzott: a szerző civilben jogász és közgazdász, egyebek mellett dolgozott minisztériumban is, s az ő elképzelése tette lehetővé azt, hogy a nők 40 év után, adott feltételek mellett nyugdíjba mehessenek.

Zentai László Sopronban született, az érettségiig ott járt iskolába, első mentora pedig magyartanárnője volt, akivel a mai napig tartja a kapcsolatot. A Soproni Fiatalok Művészeti Kollégiumának 1967-ben lett tagja, első feladata Csokonai költészetének feldolgozása volt. Sopront 36 éve hagyta el, de a mai napig sokat jár vissza (főszerkesztője például a Soproni Füzetek című antológiának).

A jelen irodalmi munkássága a legutóbbi, Mikor jön az öreg? című, elbeszéléseket és novellákat tartalmazó kötet ismertetésével kezdődött. A szerző olvasta föl azt az írását, amelynek valós történet az alapja. Az álom motívumot felhasználó szövegből bontakozik ki a tragédia, egy feleség elvesztésének története.

Takács Tamás röviden így elemzett: ebben és több szövegben is a mai ember problémája, környezete jelenik meg, s a belső, lelki vívódások is jellemzőek modern korunkra. A történet két síkon fut, van egy teljesen hétköznapi és egy transzcendens vetülete. S ez általában igaz a többi írásra is.

Zentai László kifejtette: semmilyen „izmusban” nem hisz, szerinte a prózában fontos a közérthetőség. Mivel napjainkon eluralkodott a „kütyüőrület”, úgy gondolja, legalább a próza révén vissza lehessen jutni valahogy a múltba, például a jellemábrázolások, a történetmesélés révén. Sokszor íróként sem tud kibújni a bőréből, tehát magát is beleírja valahogy a szövegekbe, és többször ismerős környezetet ábrázol. Mégis, az anonimitást, a behelyettesíthetőséget meg kell tartani, hogy a történet szinte bárhol a világon elképzelhető legyen. Műveiben a szeretet sajátos felfogása is megjelenik, minden írásában azt szeretné megmutatni: mi a jó és mi lehet a másik jó, illetve mi lehet a rossz és a másik rossz – fogalmazott a szerző.