Költészet és zene, két ciszteres tanár hangján

Az ilyen esték miatt (is) érdemes munka, iskola után még neki indulni a hideg téli utcáknak, hogy aztán a végcélként szereplő helyen valami nagyon jó melegség járjon át – nem csak testileg, hanem lelkileg is. Az ilyen esteken ugyanis, mint amilyen a hétfői Duett című volt a Városháza dísztermében, megmutatkozik a szív, érezhetővé válik a lélek, nyitottá az elme. A gondolatok pedig csak úgy áramlanak az elhangzott szavak, verssorok után.

Az irodalmi zenés est létrejöttét a Ciszterci Szent István Gimnázium két tanárnőjének személye, lényük művészi oldalának megmutatása motiválta. Ferenczy Noémi magyartanár, egyben az iskola Fejér Holló Diákszínpadának vezetője is, Radics Éva pedig énektanár és kórusvezető. Az iskolai órákon túl tehát mindkettőjük egyéb foglalkozások keretében is időt szán a diákokra, akikkel így szorosabbá válhat a kapcsolatuk. Ráadásul mindkettőjük alkotó ember: Noémiről kiderült, hogy verseket ír, Éva pedig énekel.

A közönség két gimnáziumi kollégától felvezetésként megtudhatta: a magyar szakos munkaközösség tagjaiként vették észre, milyen kimagasló képességű munkatársak dolgoznak közöttük. Noémi verseivel nemrég ismerkedtek meg, holott kiderült, már jó ideje publikál, egyébként pedig minden alkotói tevékenységet jó alkalomnak érez az önkifejezéshez. Éva pedig igazi művész, aki a színpadon szinte kivirul. Így a kollégák azt gondolták: a tehetséges diákok mellett a tehetséges pedagógusoknak is meg kellene mutatkozniuk a szélesebb nyilvánosság előtt. Ezért buzdították Noémit és Évát, hiszen a versek és a zene jól kiegészítik egymást. A produkció elkezdett szerveződni, és az alkotók számos tanítványt, volt tanítványt, énekest vontak be, a billentyűknél pedig Vasvári Tamás zongoraművész ült.

A végeredmény igen kiválóra sikerült. Míg a hétköznapokban a tanár-diák viszony lehet a jellemző, érződött, hogy ezen az estén a fiatalok és a pedagógusok alkotótársakká váltak, akik egy közös, igazán művészi produkció létrehozásában vettek részt. A műsor kerek egészet alkotott, látszott, hogy mindent pontosan megszerkesztettek benne.

Radics Éva az általa kiválasztott zeneműveket énekelte, több korszakból, a XIII. századitól kezdve az ismert mai dallamokig. Ezek az énekek remekül illettek Ferenczy Noémi költeményeihez, amelyek szinte lírai gondolatfolyamként áramlottak végig az esten. Maga a szerző háttérben maradt, a széksorokból figyelte, nyugtázta a fiatalok értő, érző szavalását. A versek között elhangzó dalokat gitárral, fúvós hangszerrel, zongorán kísérték az esten közreműködők.

A műsor végéig – az előzetes kérésnek megfelelően – egyetlen taps, tetszésnyilvánítás sem hangzott el. S ez így volt jó, így volt valóban hatásos, mert a viszonylagos csöndben lehetett igazán megérezni ezeknek a költeményeknek, a zenének, az éneknek az átütő erejét, az összhangját.

Lezárásképp azonban nem maradt el az elismerő tapsvihar a hallgatóságtól.

Az esten verset mondtak: Bakó Fanni, Marth Fruzsina, Varga Eszter, Darkó Dániel, Kertész Ádám, Solymossi Balázs, Tóth

András Bence, Veszter Csongor.

Zenéltek: Zsédely Tamás, Mohl Máté, Petrecz Balázs, Bódi Réka, Földesi Zalán, Miklós György és Vasvári Tamás zongoraművész.