A Jókai-kötetektől a könyvtárig – A Vörösmarty Mihály Könyvtár története

Kégli Ferenc személyes kötődéséről tudható, hogy 33 évig élt Fehérváron, ahol 1967-ben lett előbb a Videoton műszaki könyvtárosa, majd a megyei könyvtár munkatársa. Az itt töltött évek és Tóth György mentorsága alapozta meg szakmai ismereteit, amelyeket később folyamatosan bővített. Így tudott az Országos Széchényi Könyvtárban is helytállni utoljára osztályvezetőként, s végül nyugdíjba is onnan ment. A fehérvári bibliotékával azonban végig kapcsolatban volt könyvtártörténeti kutatásai, rendezvényeken tartott előadásai során. Szakmai konferenciákon is rendszeresen találkozott a könyvtár munkatársaival. Egykori kollégáival, kolléganőivel segíti Szőnyegi Hajnalkát a könyvtár készülő jubileumi albumához szükséges anyagok válogatásában.

A Vörösmarty Mihály Könyvtár és két elődintézményének történetét Kégli Ferenc két kötetben megírta. Ezek alapján is született előadásának szövege, amelyet itt röviden foglalunk össze. Jókai Mór ötvenéves írói jubileumának országos megünneplése 125 évvel ezelőtt, 1893 tavaszán kezdődött. Az írót több város, köztük Fehérvár is díszpolgárává választotta, s a régi nevén Úri utcát átneveztette Jókai utcára.

Az évforduló alkalmából a Révai Testvérek budapesti könyvkiadó cége száz kötetből álló nemzeti díszkiadás megjelentetését tervezte Jókai műveiből. Az előfizetési felhívást Havranek József fehérvári polgármesternek is megküldték azzal a kéréssel, hogy a város annyi példányt rendeljen meg, ahány iskolája, közkönyvtára van. (Utóbbi kifejezés felidézhette Hattyuffy Dezső korábbi javaslatát, amely egy városi nyilvános közkönyvtár létrehozására irányult.)

A felhívás alapján tehát a Törvényhatósági Bizottság 1893. november 27-i határozatában megbízta a városi tanácsot, hogy rendelje meg Jókai Mór összes munkáinak 100 kötetes nemzeti díszkiadását, „hogy az egy létesítendő közkönyvtárnak képezze alapját”. A megrendelés még az év folyamán megtörtént, így e határozathoz és a díszkiadás megvételéhez kell kapcsolni a székesfehérvári városi közkönyvtár létrehozását, a mai könyvtár „alapkövének” lerakását. A következő évben már megérkeztek az első kötetek, lassan megindult az állomány gyarapítása.

Az eredeti közkönyvtári funkció megvalósítására Csitáry G. Emil 1931. december 1-jei polgármesterré választása után került sor. Előterjesztése alapján a város Törvényhatósági Kisgyűlése 1932. július 30-án döntött a közkönyvtárrá nyilvánításról és az intézmény átköltöztetéséről a leánygimnázium egykori, megüresedett Szent Imre, ma Oskola utca 2. szám alatti épületébe. Az intézmény vezetésére a cikkeket is író dr. Kiss Jenő leánygimnáziumi latin-történelem szakos tanár, tiszteletbeli múzeumőr kapott megbízást, aki tanári munkája mellett látta el ezt a feladatot. A könyvtárban található leltározott könyvek száma 1934 végére több mint nyolc és félezer volt.

A könyvtár új épületét, a Kultúrházat 1940-ben kezdte tervezni Schmidl Ferenc építész, a városi mérnöki hivatal vezetője a Bartók Béla térre. Itt található a mai napig is a bibliotéka, ami azonban már kinőtte az épületet. Az események sorában érdekes a körzeti könyvtári rendszer és a népkönyvtárak kialakítása. Utóbbiból az elsőt 1949-ben avatták föl, az akkor még Veszprém megyéhez tartozó Mezőszentgyörgyön.

A Székesfehérvári Városi Könyvtár első kinevezett, főállású vezetője Könczöl Imre volt. A tisztséget 1951. november 16-án kapta meg. Fél évvel később látványosan megnövelte az olvasók számát és a kölcsönzési forgalmat. A könyvtár ebben az évben kezdte elfoglalni azt a pozíciót a város kulturális életében, amelyet nem tudott betölteni fennállásának addigi közel hatvan évében. A Fejér Megyei Könyvtár a fehérvári városi és a fehérvári körzeti könyvtár összevonásával jött létre. 1952. augusztus 19-én avatták fel.