Megnyílt a 19. Kortárs Művészeti Fesztivál Székesfehérváron

Kezdjük az elején. Falvay Miklós médiaművész köszöntőjében megemlékezett Szűcs Erzsébetről, aki annak idején útjára bocsátotta a rendezvényt. Ha ő nem is, de számos illusztris városi művész tűnt föl a megnyitónak egy flashmob spontaneitásával szerveződő közönségében. Akiket a médiaművész rögvest közös játékra is hívott: gondolja el ki-ki „a művészt” munka közben úgy, ahogy az neki elsőre beugrik. A tesztkérdések sorára adott kézfelemelős válaszokból nyilvánvalóvá vált: a többség képzeletében egy jó száz éve meghaladott sztereotípia terpeszkedik ott, ahol a folytonos megújulás kreatív forrása: a művészet eleven képe kéne, hogy helyet foglaljon. A kreativitás felől megközelítve, mint Falvay folytatta, minden alkotó lehet művész, ha jól alkot: a város vezetőitől a rendezvény szervezőin át a hallgatóság tagjaiig.

Szavait a nemrégiben alakult Székesfehérvári Balett Színház két táncosa által előadott koreográfia követte, amely kiválóan simult a Fő utca péntek délutánját befolyó napsütésbe. A Lits Zsuzsanna és Hámori Zsófia által két fuvolán előadott kortárs darabok pedig mágikusan ellensúlyozták mindezt, a görög mitológia archaikus drámaiságú labirintusává változtatva a Fő utca egyenesét.

Ezek után mondta el a polgármester a föntebb idézett szavakat, és azokkal együtt még, hogy a megnyitó produkciói jól összefoglalták, mi vár az érdeklődőkre a fesztivál elkövetkező napjain. Zárásként a köszönet szavai következtek: a szervezőknek, a részt vevő művészeknek és minden alkotónak.