Deák Péter Fülöp Gyulát hívta vendégnek

Deák Péter fényképész kiállítászárójára voltunk hivatalosak a Szabadművelődés Házába. A vibráló tablók, a megkapó és egyedi mozaikok a koronázóvárost idézik és a székesfehérvári embereket. Még a megnyitón Ujházi Péter festőművész úgy fogalmazott: a beszélő városképek arra ösztönöznek bennünket, hogy mindig nyitott szemmel járjunk, és nézzünk körül.

„Jó napot kívánok! Szeretném Önt, Magát lefényképezni. Ez volt az alap.” Deák Péter úgy mondja: változatos hangulatú „mosolyfényképész” viszonyok balgaságával kereste a fehérvári utcákon, tereken az Embert.

A kiállítás finisszázson aztán bejelentette: ő bizony le nem szedi a tablókat. Ugyanis felajánlotta azokat a Szabadművelődés Házának. Kiss Dorottya igazgatóval meg is beszélték, árverést tartanak, de a részleteket még ki kell dolgozni. Egy szóbeli megállapodás is körvonalazódni látszott, melynek nyúlványai valamilyen módon a Csónakázó-tó szigetén álló több mint nyolc méter magas, vörösréz, bronz, acél, krómacél, üveg, elektromos és hidraulikus Deák Dénes-szökőkutat is érintik. A kinetikus „téráztató” Haraszty István mobilszobrász alkotása.

- Nem szeretnék hülyén meghalni! – utalt vissza Deák Péter a kiállítászáró meghívójának gondolataira. – Féltettem Fülöp Gyulát! Féltem, hogy nem tudom megkérdezni arról, amit csak tőle lehet. Tudásával segített két filmem készítésénél: az Avarok címűt levetítjük... Sok minden érdekel. Elsőként az, hogy ő hogy van.

Az esten aztán szóba került Székesfehérvár, a kultúra, a városkép, a kettős honfoglalás, magyarságunk eredete. A történelemírás, avagy a történelemhamisítás kérdésköre. A felszínt kapargattuk, amikor felvetődött az az elmélet, miszerint lehet, hogy a magyarok amellett, hogy a hunok leszármazottai, a tatárok génjeinek összetevőit is hordozzák. A kutatás annak a lehetőségét sem zárja ki, hogy nyelvünket valójában a Kárpát-medencében előttünk élő avarok beszélték...