Játékosság, egyedi megoldások a játékmúzeum Réber-tárlatán

Már ezért is jelentős a Hetedhét Játékmúzeumban bő egy hónapja megnyílt tárlat, amelynek látványvilága azonnal megragadja a látogatót.

A múzeum emeleti folyosóján embermagasságú installációk között érkezünk a kiállítótérbe, illetve terekbe: az egyik ugyanis a gyermekeket, a másik a felnőtteket szólítja inkább meg. Utóbbiak azonban élvezhetik a meseillusztrációkra épülő anyagot is, a nagyobb gyerekek, a tizenévesek pedig már talán tudják értékelni a komolyabb Réber-karikatúrákat, illusztrációkat is.

Vonalba zárt történetek – ezzel a címmel nyílt meg az állandó tárlat, s ez hűen fejezi ki a művész alkotói stílusát, azt a zsenialitást, ahogyan pár vonalba sűrítve, olykor groteszk módon ábrázol helyzeteket, történeteket. A kiállításban markánsan elkülönülnek a meseillusztrációk és a felnőttekhez szóló, szépirodalmi alkotásokhoz készült grafikák. A rendezésnél elsősorban arra törekedtek, hogy a kiállítási anyag többrétegű legyen, így érdemes lehet visszatérni.

Az egyik tér tehát a meseillusztrációknak készült. Aki belép, annak rögtön feltűnhet a mintás szőnyeg, amely bizony egy, kifejezetten ehhez a tárlathoz készült társasjáték, Lázár Ervin Szegény Dzsoni és Árnika című meséje alapján. A játékszabály a falon található, két korosztályra kidolgozva, s vezető nélkül lehet játszani, nem szükséges a könyv ismerete. Az indavonal mentén mesefigurákat ábrázoló szőnyeg nagyon hívogató, tartozik hozzá egy hatalmas, színes, puha dobókocka, ezt használva haladhatunk előre a történetben. Látványos elem a mesében szereplő kastély kisebb változata, amelyből kalapokat, koronákat vehetnek föl a kicsi és nagy játékosok. Mivel Réber László a könyvillusztrációk révén vált igazán ismertté, ezért a kiállítótér falait sűrűn borítják ezek a finom humort, gyermeki bájt sugárzó képek. Szempont volt az illusztrációk humoros, játékos mivoltának hangsúlyozása – ezt szolgálják a képek alatt elhelyezett idézetek, amelyeket Petra választott ki. Ezek és a meserészletek segítik a megértést, a képi megoldás értelmezését.

Néhány polcon több Janikovszky Éva és Lázár Ervin-kötet is található, mert a legtöbben az ő meséik által ismerhetik a Réber-műveket. Az ablakok előtti hatalmas molinókon Varga Katalin: Barátom, Bonca meséjének szereplői láthatók. Az egyik falrészen az Állatszálloda című Sebők Éva-mese címadó állatszállodájának installációját helyezték el. Egy tableten pedig a Kire ütött ez a gyerek? című Janikovszky-könyv alapján készült animáció nézhető meg, szintén Réber-grafikákkal.

A kiállítótér másik felére egy hangsúlyos választóvonalon léphetünk át, szó szerint rálépve a szőnyegen felnagyított, fekete alakra. Itt már egészen másfajta hangulat fogad fekete-fehérben, Réber felismerhető stílusa azonban természetesen összeköti a két kiállítási anyagot. Sok plusz tudnivalót számítógépre töltöttek föl, ezek egy képernyőn kiválasztva, lapozgatva érhetők el. Vázlatok, karikatúrák, kollázsok nézhetők meg itt virtuálisan.

A falakra könyvillusztrációk, lapokban megjelent grafikák kerültek – itt külön figyelemre méltók az Örkény István egyperces novelláihoz készült alkotások. (Az író Réberhez írt levele szintén olvasható.) Ezek között vannak olyanok, amelyeket a jellemző múzeumi elvekkel ellentétben megtapintani is szabad. Néhány falon található „kockát” megnyomva ugyanis elhangzik a rajzokhoz tartozó szöveg. Ebben a térben ugyancsak sok apró megoldás mutatja be Réber műveinek játékosságát, egyúttal filozofikus gondolkodásmódját, ezek által pedig visszaugorhatunk néhány évtizedet az időben. Ülőalkalmatosságként nagyobb méretű kockákat találhatunk, ezekre lehuppanva megnézhetjük Réber László animációs filmjeit.

Mint kiderült: a tárlathoz készült installációs elemek, játékok egyedi tervezésűek. Petra alkotótársai e munkában Mihalkov György, Koczka István és Kemény Gyula voltak. A látványvilág nekik köszönhető, három hónapos nagyon komoly, intenzív tervezési munkafolyamat eredményeképpen. A bejárati installációra visszatérve: kiderült, hogy az egy, Élet és Irodalomban megjelent, Farsang után című grafika alapján készült. A fal mellett elhelyezett alakok szája befelé még mosolygós, kifelé menet azonban legörbülőnek látjuk őket. Talán azért – gondolhatja aktuálisan a látogató –, mert ő most éppen elhagyja a kiállítást…