Egyként tesznek a zenei nevelésért – iskolát és tanárnőt is díjaztak

A Mihályi Gyuláné Eszti néni emlékére létrehozott Zenei Nevelésért Alapítvány minden évben díjakkal ismeri el azok munkáját, akik sokat tesznek azért, hogy az ifjúsággal megismertessék, megszerettessék a muzsika értékeit. Az egyik Zenei Nevelésért díjat idén a Hermann László Zeneművészeti Szakgimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola kapta, amelynek nevében Palócz Réka igazgató vette át az elismerést.

Rangos versenyek helyszíne is

Ez az első alkalom, hogy így köszönték meg a nagy múltú, számos tehetséges zenészt és énekest kinevelő, 105 éves intézmény nevelőtestületének kimagasló munkáját. A nagy múltú iskolában büszkék is erre, s úgy érzik: megérdemelték a díjat.

Az alapfokú zenei nevelés mellett nagy hangsúlyt fektetnek a kiemelten tehetséges gyerekek gondozására, nevelésére, felkészítésére az előadó-művészeti pályára. Ehhez hozzátartozik a versenyeken való részvétel. Vannak művésztanárok, akik gyakorló művészek is, így ők szerepléseikkel is példát mutatnak.

A tanári gárda jelenleg közel száztagú. Külön öröm, hogy a nevelőtestület több mint tíz százaléka olyanokból áll, aki a Hermannban végzett, majd az egyetemet megjárva visszatért egykori alma materébe – mondta Palócz Réka.

Az iskolában számos rangos énekes, zenei versenyt szerveznek, s bőséges a külső érdeklődők számára is nyitott koncertek, programok száma. A saját versenyek között van például a neves operaénekes, Gregor József nevét viselő megmérettetés, amelyre akár a határon túlról is érkezhetnek jelentkezők. Ám van régiós furulyaversenyük, s többször szervezik meg felkérésre országos versenyek helyi válogatóit. Az Alba Regia Kamarazenei Verseny már hivatalos művészeti versennyé fejlődött az évek során. A diákoknak évente egyszer részt kell venniük saját tanszakjukon rendezett hangversenyen. Kedves szokás még, hogy meghívják Borlói Rudolf volt igazgatót, zeneszerzőt arra a koncertre, amelyen az általa szerzett művek hangzanak el.

Palócz Rékától azt is megtudtuk, hogy az iskolában jelenleg több mint 700 diák tanul alapfokú képzésben és közel 60 a középfokú oktatásban résztvevők száma. Lehetnének ennél többen is, ám a jelenlegi, Városház téri épület megszabja a lehetőségek határát.

Jelentkezés tekintetében mindig vannak népszerű hangszerek, tanszakok. Idén gitárra és zongorára túljelentkezés volt, s az ütőhangszerek iránt is igen nagy az érdeklődés. A hegedű és a húros hangszerek most háttérbe szorultak, de tudni kell, hogy ezek egyébként is a nehezebb kategóriába tartoznak. Ám a zenei tehetségkutatók, az ott jól szereplő kis virtuózok ráirányíthatják a figyelmet a szépen szóló hegedűre és társaira. A Zeneovi foglalkozások éppen abban segítenek, hogy minél több hangszert népszerűvé, ismertté tegyenek.

Ha délután, akkor Zeneovi!

A Zenei Nevelésért díj másik tulajdonosa az élénk, közvetlen, fiatal tanárnő, Bergerné Szőnyi Anna. Mint mesélte, egy Bonyhád melletti kis faluban, Majoson nőtt föl. A zene végig jelentős szerepet játszott a család életében, mert a bukovinai székely nagyszülők népzenészek voltak, s a család más tagjai is foglalkoztak muzsikával. Anna szülei azonban kimaradtak ebből, gyermekeiknél köszönt vissza e művészeti ág.

Anna zenei tanulmányait későn, 10 évesen kezdte, hegedűn. A motivációt az jelentette, hogy karácsonyra kapott egy kis feles szegedi hegedűt. A bonyhádi zeneiskola után a pécsi művészeti középiskolában végzett, ám ott a hegedűről áttért a brácsára. Majd jött a főiskola tanár szakon, rögtön utána a zeneterápia és a művészetterapeuta képzés, végül a művész szak, mesterképzésben.

Anna időközben családot alapított és férjével, a szintén zenész Berger Tamással – aki harsonán játszik a Székesfehérvár Helyőrségi Zenekarban – Fehérvárra költöztek. Itt kaptak mindketten a hivatásuknak megfelelő állást. Született egy lányuk is, aki most már 12 éves, s némi kitérő után a zongorázásnál maradt.

Anna elmesélte: a Hermannban annak idején pont jól jött a brácsás végzettség, mert egy kislány ezen a hangszeren akart tanulni. A kislányból azóta nagylány lett, aki már zeneakadémiai hallgató, és a tanárnő nagyon büszke arra, hogy sikerült végig vezetnie a középiskolai tanulmányokon.

A mélyhegedű egyébként ritkán választott hangszer, most sincs sok tanítvány a Hermannban, ketten járnak Annához. Ez nem újdonság, a brácsa nehéz hangszer, akárcsak a hegedű.

A zenei nevelést tehát minél korábban jó elkezdeni, s a Zeneovi foglalkozások kifejezetten erre hivatottak. Öt éve, kilenc fővel kezdtek, és az elmúlt tanévben már négy csoportjuk lett. A foglalkozásokra Anna a magyar népi gyermekjátékokból, Kodály-művekből is merít, és nagyon fontos, hogy mozgásra késztesse a gyerekeket.

Tálos Alapítvány, a tehetségekért

A tanárnő négy évig igazgató-helyettes volt az iskolában, akkor kevesebb órát kellett tartania, jobban belefértek a napjába a Zeneovis foglalkozások, az azokra való felkészülés. Nemrég saját döntése után ment vissza tanítani, így azonban elég sok a délelőtti tevékenységek után a délutáni zenés együttlét. Mégis megéri, mert jó látni, ahogyan a kicsik rátalálnak egy-egy hangszerre. A foglalkozásokba bevonta kollégáját, Végvári-Köves Melindát, s a jövőben is kettesben tervezik a Zeneovi folytatását.

Anna fontos tevékenysége az iskola egykori tanáráról elnevezett, a ’90-es évek óta működő Tálos Edit Alapítvány gondozása. Céljuk a tehetséges, a zenét élethivatásnak tekintő fiatalok támogatása, tanulmányi előmenetelük elősegítése. A Zeneovi foglalkozások az alapítványon keresztül valósulnak meg, s így szervezték meg a Hajrá Zenemanók elnevezésű jótékonysági futást is. Szakmai rendezvényeket, előadásokat is bonyolítanak, pályázati pénzeket szereznek. Ennek köszönhető például, hogy sikerült Hermann László eredeti diplomáját restauráltatni, és a bejáratnál elhelyezni. Sok terv van még, Anna tehát ezek megvalósításának, a pályázatok írásának szenteli napjai jó részét.

Egyébként most is képezi magát, s ha úgy alakulna, szívesen elvégezné még a néprajz szakot, mert az is nagyon közel áll a szívéhez.