Lukács István Prima-díjas irodalomtörténész Székesfehérváron tartott előadást

Az első horvát nyelvemlék, egy glagolita ábécével kőbe vésett adásvételi szerződés Krk szigetéről származik, eredete a 11. századba nyúlik vissza, tartalma pedig egy földdarab ajándékozását rögzíti. A régi horvát irodalom, összevetve a közép-európai térség irodalmával, meglepően gazdag – és anyanyelvű. Ezt hangsúlyozni kell, mert a korabeli államok irodalma általában latin nyelven született. Ezzel együtt a horvát nyelvi egység csak a 19 század első felére alakult ki.

A 18. századi felforgató francia eszmék nem értek el Horvátországba

Az írásbeliségben 1000 táján megjelent a már említett glagolita írásrendszer, amelyet máshol nem használtak szövegek lejegyzésére. A korai egyház helyzete is sajátos volt, ami Róma meglehetős engedékenységében mutatkozott meg. A 13. század közepére IV. Ince pápa hivatalosan is engedélyezte a horvát nyelv használatát a liturgiában, így a horvát katolikus egyház volt Európában az egyetlen, amely anyanyelvén működhetett. (Emlékeztetőül: Európa többi országában a katolikus egyház hivatalos szertartásnyelve hozzávetőleg 1965-ig a latin volt.)

A 16. század a magyar történelem tragikus évszázada volt, az ország három részre szakadt, a törökök elfoglalták Budát – ugyanekkor a horvát tengerparti területeken virágzott a reneszánsz kultúra. Raguza (Dubrovnik), Spalato (Split) és Zára (Zadar) gazdag kereskedővárosaiban élénk üzleti élet zajlott, volt pénz bőven a kultúrára, az építészetre és a festészetre. Nálunk ebből a korból Balassin kívül alig pár szerzőt említhetünk, ellenben az egykorú horvát irodalom művekkel és szerzőkkel teli. A török pedig soha nem tudta meghódítani ezeket a tengermelléki erős és gazdag városokat, amelyek lakossága, ha kellett, az ostrom elől csónakokon a tengerre menekült.

A 17-18. században a törököket visszaszorították a Balkánra és a Habsburgok vették át a felszabaduló területek közigazgatását, őrvidékeket kialakítva. A francia felvilágosodás eszméi ekkor elkezdenek beszivárogni a Habsburg Birodalomba, amelyben lassú változások indulnak el, főként attól a szándéktól hajtva, hogy a birodalmi központ az elkerülhetetlen változásoknak ne kárvallottja, hanem vezénylője legyen.

A horvátoknál azonban a pálosok és a ferencesek közvetítették a felvilágosodás modernizációs hatását, alapiskolákat, oktatási intézményeket létrehozva. Ami furcsa, hogy ekkor, a 18. században kezd a latin nyelv helyzete és pozíciója megerősödni a horvát irodalomban. Ez a megerősödés azonban immár a tudományosság terjedésével függött össze. A 18. század „fölforgató” eszméi, egyszóval a francia hatás nem ért el Horvátországba.

A horvát irodalom egyetlen gyöngéje – persze csak kívülről szemlélve – hogy az időmértékes verselés e nyelven szinte kivitelezhetetlen. Így, míg Európa-szerte évszázadokon át zengtek a harcias hexameterek, a horvátoknak szlávosan kerregő, surrogó, zümmögő tengerparti napnyugtákkal kellett beérniük.