2018.08.05. 08:30
Zsírosbödönnel készít fényképeket a móri művész
Mosberger Róbert móri képzőművész az idei Fehérvári Szalon egyik díjazottja. Ennek apropóján beszélgettünk vele.
Mosberger Róbert képzőművész lázas munkában, a különleges camera obscurával
Fotó: archív
– Hétéves koromig Nagyszokolyon éltem, aztán Előszálláson. Az ottani általánosban a rajztanárom, Svetics Marika néni biztatott arra, hogy a jelentkezzek a fehérvári Tóparti Gimnázium és Művészeti Szakközépiskolába, ahol a grafika szakon végeztem – kezdte a bemutatkozást Mosberger Róbert, a Fehérvári Művészek Társaságának tagja, aki Talált illúziók című fényképével elnyerte az idei Fehérvári szalon egyik díját.
De miként került Mórra?
– A Tópartiban a grafika tanterem mellett működött a móri Korompai Péter kerámiaműhelye, ahová sokat átjártunk. Ő hívott le még középiskolásként a kisvárosba egy néhány napos kurzusra, ahol Nagy Benedek, a kiváló szobrász tartotta a mintázást, és a rajzainkat is ő korrigálta. Amikor végeztem, Mórra költöztem, ahol a már említett Nagy Benedek művészeti szabadiskolájának vonzáskörébe kerültem. Megragadott az ottani gyakorlatias légkör, a felhasznált anyagok sokfélesége.
Ennek huszonkét éve. Mivel foglalkozik most?
– Több mindennel. Szitanyomó műhelyt vezetek, dolgozom a szabadiskola bronzöntő műhelyében. Hetente egyszer tanítok Budaörsön, egy OKJ-s fotós képzést is adó gimnáziumban. Hatodik éve egyik szervezője vagyok nyaranta a móri Public Artnak. Az idén kilenc művész alkotott a Szent István téren. Ezek mellett dolgozom a diplomamunkámon, ugyanis végzős vagyok a kaposvári művészeti egyetem webdizájner szakán.
Miről szól a diplomamunkája?
– A témája a camera obscura és az utcaszínház. A camera obscura vagy lyukkamera a fényképezőgép őse, amelyben nincsen lencse. Én például zsírosbödönből is készítettem már ilyet.
Nem említette az önök által létrehozott egyesületet…
– A Tücsök Művek Kulturális Egyesületet a párommal, Manner Zsuzsával néhány éve alapítottuk. Bár Mór a székhelye, tagjai között olyan alkotók is vannak, akik nem itt élnek. Az egyesület – több minden más mellett – képzőművészeti projekteket csinál. Tavaly a Szent István parkban például mi készítettük el a bornapok alkalmával a nem szokványos díszkivilágítást a tó körül és a víz felszínén. A lampionok ugyanis képzőművészeti alkotások voltak. Az egyesület tagjainak egyébként augusztus 17-én nyílik csoportos kiállítása a Lamberg-kastélyban.
Melyek a soron következő feladatai?
– A Wekerle alapítvány az idén ítélte oda először a Wekerle Emlékbor Vándordíjat. A kőből, bronzból készült díjat én tervezhettem. Az alkotás a borászok körében is sikert aratott. Az alapítvány kiad egy másik, szintén újonnan alapított innovációs díjat is, ennek az elkészítésére is én nyertem el a megbízást. Vasárnap pedig Szlovákiába utazom, ahol egy alkotótáborban fotóműhelyt vezetek majd.