Az életművet járja körül a Nagy László 40-sorozat

Negyven éve hunyt el az egyebek mellett Kossuth- és József Attila-díjas, felsőiszkázi születésű költőnk, Nagy László. Az évfordulóra tekintettel az Aegis Művészetért és Kultúráért Alapítvány négy estéből álló sorozatot szervezett, amelyen irodalomtörténész, kortárs szerző is beszélt az életműről. A beszélgetésekre az Igézőben került sor szeptember-október folyamán.

A rendezvények házigazdája az alapítvány képviseletében Takács Tamás irodalmár volt, aki első alkalommal elmondta: az 1950-es, 1960-as évek költészetét megújító költő valódi nagyságát szeretnék megmutatni. Ekkor Urbán László irodalomtörténész volt a vendég, a verseket pedig Bíró Erzsébet adta elő, s főleg Nagy László indulásáról esett szó. Elhangzott például: a fiatalember nagyon tehetségesen rajzolt, és először tanulmányaiban is képzőművészeti irányba indult el. Időközben azonban rátalált a verselésre, első költeményeit 17 évesen írta, első kötete pedig 24 éves korában jelent meg. Ez alkalommal megismerkedhettünk olyan versekkel is, amelyek eddig bujkáltak, tehát kötetben nem, csak lapokban, időszakos kiadványokban jelentek meg. Remek, szatiri­kus hangvételű és népdalszerű művek hangzottak el, színesítve a Nagy László költészetéről alkotott képet.

A második esten egy kortárs szerző, a többkötetes Rózsássy Barbara gondolatait ismerhettük meg. Őt elsősorban arról kérdezte Takács Tamás, hogyan hatott rá Nagy László költészete. Barbara elmesélte, hogy viszonylag későn fedezte föl magának az iszkázi költőt, mert korábban főleg Dsida Jenő lírája fogta meg. Egy irodalmi estre készülve azonban sokat foglalkozott Nagy verseivel, ekkor kezdte fölfedezni először a kapcsolódási pontokat. Keményebb, szilajabb költészet az övé, ám hatását nehéz, sőt lehetetlen kikerülni – véli Barbara, aki azóta egy versszínházi produkciót is összeállított Nagy László és Szécsi Margit verseiből. Ebben a művészházaspár szenvedélyes kapcsolatát, verseik sokszínűségét kívánta bemutatni. Az előadók Tallián Mariann és Lázár Balázs színművészek. Barbara azt is elmondta: nem feltétlenül ért egyet az irodalmi kánonokkal. Nagy Lászlót sem kifejezetten népies költőnek tartja, hiszen sok más arca is van. Gondolatiságát tekintve például a világpolgárt is fölfedezhetjük benne. Saját versei kapcsán direkt hatást nem érez, bár van olyan mű, amely hasonlóságot mutat Nagy Lászlóéval – ez kiderült az est során is.

Harmadik alkalommal Jánosi Zoltán irodalomtörténész és Urbán Péter író beszélgetett, a házigazda Takács Tamás inkább megfigyelő volt. Szó esett arról, hogy Nagy László kezdetben azt gondolta: egy igazságos világ építése folyik hazánkban is, ám amikor kiderült számára, hogy ez nem így van, akkor szembefordult a kommunista rendszerrel. Küzdelme ma is figyelmeztetés a magyarság számára, költői felszólítás az ellenállásra. Nagy nem volt megalkuvó, sőt karakteresen szembeállónak bizonyult a diktatúrával szemben – ezt több történet is igazolja.

Az életmű kapcsán elhangzott az is: műfordítói életműve körülbelül két és félszer akkora, mint a saját életműve. Bulgáriában megismerkedett a bolgár népköltészettel, amelyet később szinte teljes egészében magyarra fordított. Szécsi Margithoz fűződő kapcsolatát küzdelmekkel teliként jellemezték, ez a szerelem ugyanakkor óriási felhajtóerővel bírt.

Az estek után az Aegis Alapítvány – az MMA és a fehérvári önkormányzat támogatásával – november 9-én, pénteken 11 órától Nagy László 40 címmel szimpóziumot szervez a Városháza dísztermében. Itt ugyancsak jelen lesz Jánosi Zoltán, aki 11.15-től tart elő­adást az életműről, de 12 órakor felszólal a fehérvári Bakonyi István irodalomtörténész is, a 21 Gramm Akusztik zenekar pedig megzenésített Nagy-verseket ad elő 13 órától. A rendezvény 15 óra után zárul.