Jólesik, ha fest, jólesik, ha nézzük – Egry Gábor mutatta be képeit a könyvtárban

Az Ősfehérvár Alkotóközösség több művészeti ágban tevékenykedő alkotókat fog össze, s időről időre megmutatkozási lehetőséget biztosít számukra. Ilyen alkalmak például a kiállításmegnyitók is. Ezúttal Egry Gábor Cserhát Art díjas festő bemutatása előtt volt rövid műsor: két tehetséges ifjú hölgy, Verő Johanna és Pintér Bernadett fuvolázott, Dabóczy Gergely pedig verset mondott. Az alkotóközösség vezetője, Sipos Mari a művészetek, az alkotás fontosságát hangsúlyozó köszöntője után bemutatta Egry Gábort is.

Elhangzott: az alkotó több mint harminc éven át dolgozott építészként, nem gondolva arra, hogy egyszer majd, a hatvanas éveiben ecsetet fog a kezébe és komolyan festeni kezd. Márpedig ez történt. Egry Gábor négy éve, kíváncsiságból iratkozott be egy jobb agyféltekés rajztanfolyamra. Annak végén sem tette le azonban a rajzeszközt, hanem három hónapon át visszajárt a klubba alkotni. Ezután viszont úgy érezte, annál már többet szeretne, így tovább képezte magát. Segítséget is keresett, két évig egy mestertanárral dolgozott, megtanult olajjal festeni, és eljutott a tükörből festett önarcképig. Ez sem volt elég azonban, újabb kurzusok következtek, míg eljutott odáig, hogy másfél éve beiratkozott egy szakgimnázium festészet szakára. Szabad idejében pedig bejár a Képzőművészeti Egyetem fakultatív kurzusaira.

Egry Gábor tehát idős korára új szenvedély rabja lett, olyannyira, hogy építészvállalkozását is föladta, hogy a festészetnek szentelhesse magát. Budapesti életét pedig velencei környezetre cserélte – derült ki az életútból. A Festek, mert jólesik című tárlaton látható képek keletkezésének történetéről már maga az alkotó beszélt. Hallhattuk a folyamatot, hogyan jutott el az árnyékok ábrázolásától a hiperrealista művekig. Képein látszik, hogy valóban szereti és komolyan veszi a festészetet, ennek is köszönhető, hogy igazi esztétikai élményt nyújtó alkotások születnek. Amelyeket nekünk, látogatóknak jólesik nézni.