Két nagyon eltérő zenei világ találkozott a Vörösmarty Színházban

Az elmúlt időben nagy örömünkre többször volt alkalmunk hallani világhírű szopránénekesnőnket, Rost Andreát: 2015-ben a Savaria Szimfonikus Zenekar társaságában, Kovács János vezényletével új árialemezét mutatta be, 2016-ben a Musica Sacra közreműködője volt Rossini Stabat Materében. Ezúttal az Alba Regia Szimfonikus Zenekar kíséretében lépett fel, Janos Acs vezényletével.

Janos Acsnak köszönhetően tökéletes volt a zenekari kíséret

A művésznő koncertje az érdeklődést azonnal felkeltő címet kapott: „Két hang, két lélek” – hiszen egy vendéget is hozott magával Harazdy Eszter személyében. (A tehetséges fiatal énekesnő Rost Andrea leánya.) Kíváncsian vártam, hogy milyen koncepcióra fűzik fel hangversenyük műsorát. Azt már előre sejteni lehetett, hogy nem egy szokványos estének nézünk elébe: a programfüzet érdekes információk­kal szolgált Harazdy Eszter produkciójáról. A saját szöve­gére készült, fejlődéstörténetet elmesélő dalok zeneszerzője, Tarr Bernadett a következőket írta közös munkájukról: „Az örökös változást ragadjuk meg és bontogatjuk zenénkben. Az operai énekhang elektronikus zenei közegbe helyezve egy teljesen új terep, élvezzük a lehetőségek nyújtotta játékteret. A szövegek japán haiku versformákban íródtak, ami egy rendkívül szigorú rendszer, éppen ezért tartjuk különösen izgalmasnak, hogy ilyen érzelmektől vezérelt dalokra alkalmazzuk.”

Hitelesen keltette életre

Végül két nagyon eltérő zenei világ találkozásának lehettünk tanúi – Harazdy Eszter mívesen kidolgozott, elektronikus háttér előtt megszólaló, angol nyelvű műsorszámai izgalmasan kontrasztáltak Rost Andrea szimfonikus zenekari kísérettel előadott, Leoncavallo, Mozart, Gounod és Puccini operáinak ismert részleteiből összeállított anyagával. Mindketten maguk konferálták fel programjukat – Rost Andrea közvetlen stílusban előadott kommentárjait hangos derültséggel, Harazdy Eszter komoly gondolatait nagy figyelemmel követte a nézőteret megtöltő publikum.

Rost Andrea nem látványos, de annál pontosabb gesztusokkal, hitelesen keltette életre az operarepertoár különböző karakterű nőalakjait. Hangját a koncert elején egy kicsit fedettnek hallottam – ám kiderült, a hangversenyt hangszalaggyulladással énekelte végig.

Feltette az estre a koronát

Mindez a hallatlanul magas színvonalú vokális teljesítményen egy pillanatig sem volt érezhető: tökéletes intonációval, elsőrangú szövegmondással, a vocét a legteljesebb kontroll alatt tartva szólaltatta meg műsorszámait, egy felszabadult Csárdáskirálynő-részlettel téve fel az estre a koronát. Harazdy Eszter négy dala – talán az utolsó kivételével – meditatív zenére emlékeztető módon azonos tempóban, azonos hangulatban, azonos (némileg klezmerjellegű) melódiavilágban mozgott (a fejlődést zeneileg így kevéssé érzékeltük). A rettentően igényes, nehezen intonálható énekszólamokat kifogástalanul oldotta meg az ifjú művésznő. Mint a konferanszból kiderült: a projekt első eredményeit hallhattuk, a két szerző szerint rengeteg lehetőség vár még kiaknázásra. Várjuk a folytatást!

Az est nagy sikeréből joggal részesült a közreműködő Alba Regia Szimfonikus Zenekar és az operadirigálás magasiskoláját bemutató ­Janos Acs karmester: mint testre szabott, elegáns ruhát, úgy terítette rá Rost Andrea éneklésére a rugalmasan kezelt, lélegző zenekari szövetet – a művésznő aligha kaphatott volna ennél diszkrétebb, ízlésesebb és inspirálóbb kíséretet.