Költözés a holdra, szerelemből – Egressy Zoltánnal beszélgettünk

A színházbarátok emlékezhetnek még a Vörösmarty Színházban is játszott, nagy sikerű Portugál című darabra, amelynek szerzője a József Attila-díjas Egressy Zoltán. Az író a héten Fehérváron járt, hogy itt is bemutassa az idei könyvhétre megjelent Hold on című regényét, amelyről egy fehérvári könyvesboltban beszélgetett vele Czinki Ferenc író, irodalomszervező.

Az mindjárt a kezdéskor kiderült, hogy ez a könyv nagyon más, mint Egressy bármelyik korábbi munkája. A történet ugyanis jórészt a Holdon játszódik, 2050-ben, de a főszereplő – Laád Szabolcs – visszatér a korábbi budapesti évekre is, hiszen a magyar fővárosból került a Holdra.

Egressy elmesélte, hogy az inspirációt a sci-fi író Arthur C. Clarke 1962-es, A jövő körvonalai című műve adta, ezt gondolta tovább. Számba vette, mi az, ami azóta Clarke elképzeléseiből megvalósult, illetve miket tartott elképzelhetőnek, s ebből kiindulva épített föl ő is egy lehetséges jövőképet. E szerint a Holdon a 2040-es évekre letelepedik egy magyar kolónia, amelynek tagjai hatalmas üvegbúrák alatt élnek. Közéjük tartozik Laád Szabolcs biokémikus is, aki szerelmét keresve jut el a Holdra. Ilyenformán tehát egy szerelmi történettel van dolgunk, ez áll a középpontban – mondta az író.

Elsősorban nem sci-fit akart írni, ám foglalkoztatják a klímaváltozás kérdései, s az, hogyan, miként élhetünk az elkövetkező évtizedekben a Földön, vagy akár azon kívül.

Egressyt nagyon érdekelte, mi történne, ha valóban bekövetkezne a klímakatasztrófa, amely a dolgok jelen állása szerint egészen reálisnak tűnik. A regényre készülve alaposan beleásta magát a témába, sok természettudományos jellegű írást olvasott, már csak azért is, hogy „ne legyen rajtakapható hülyeségeken”. Eközben az is kiderült számára, hogy a természettudomány igenis nagyon izgalmas, s átlátható, ha megfelelően tálalják.

Az általa felvázolt jövőben kitalált, de akár ma is használt technikák jelennek meg, a nagyon futurisztikus vonal mellett viszont tudható, hogy van Hold kocsma is, amelyben azonban már mesterséges a kiszolgálás. A főhős, Laád Szabolcs harminc évre visszatekintve meséli el történetét, érintve a 2020-as évek Magyarországán történteket is.

A bemutatón szóba került a borító is, amely abszolút meglepetés volt Egressy számára, hiszen csak a megjelenés előtt látta, ám elégedett vele. Jól kifejezi a kötet tartalmát, s az olvasók figyelmét is fölkelthetik hangsúlyos, kontrasztos színei.

Ami az író közeli jövőbeli terveit illeti, megtudhattuk, hogy egyetlen, 1991-es verseskötete után ismét a költészet felé fordult. Júlia lepke című, monológokat tartalmazó írásai pedig a tervek szerint színházi monodrámák alapjául szolgálhatnak.