Az ember nyomai a természetben – Megnyílt Csizik Balázs kiállítása

A Relations – Kapcsolódások című tárlatot Schneller János művészettörténész, a Ferenczy Múzeum kurátora nyitotta meg, utalva például arra, hogy Csizik Balázs képei átlépik a fotózás határait, és tulajdonképpen képzőművészeti alkotásokká válnak. A tárlat pedig az ambivalenciáról is szól, hiszen a képek tárgya, a látvány egyszerre lehet szép, ugyanakkor elgondolkodtató, valamilyen szempontból visszás.

Csizik Balázs lapunknak először fehérváriságáról mesélt, majd ő maga világította meg művei hátterét.

– Nagyon erősen kötődöm ide, s a mai napig is sokszor hazajövök. A Kodolányi-középiskolába jártam, ám mindig vonzottak a művészetek. Ezért úgy döntöttem, hogy elmegyek Pinke Miklós festőművész rajzszakkörébe, a Kondor Körbe, s ott láttam, mennyi eszközt, médiumot lehet használni. Illetve megismerkedtem sok helyi művésszel, így ez és a tanár úr nyitott hozzáállása is ösztönzött. Inspiráló volt számomra továbbá nagyapám, Nász István népművész, aki elismert fafaragó volt. Vele állítottam ki először, akkoriban még a zsenge fotóimat. Diplomát a Budapesti Műszaki Egyetemen szereztem, vizuális kommunikáció szakon. Itt komoly művészetfilozófiai, pszichológiai, kommunikációs ismeretekre is szert tettem, a tanáraim pedig egyre jobban a művészeti pálya felé tereltek. Még diákként létrehoztunk egy öntevékeny kört, s különböző forrásokból saját kiállításokat csináltunk. Ma már tanítok az egyetemen, vizuális kommunikációt és kommunikációtechnológiát.

Balázs alkotói útja érdekesen alakult. Először tervező grafikusként dolgozott, s készített például arculattervet a Közlekedési Múzeumnak, a Radnóti Színháznak is. Eközben érezte, hogy a grafikai alapok hatnak a fotóra, a fotó pedig visszahat az ő grafikai látásmódjára. A képzőművészet felé körülbelül két éve fordult tudatosan, s azóta más művészekkel közösen is szívesen alkot. Nekik köszönhetően jobban nyitott afelé, hogy például objekteket használ föl, vagy akrilfestéket visz bele a munkákba. Úgy érzi, most a kísérletező fotográfia és a képzőművészet határán mozog.

Az ifjú művészt már két galéria is képviseli. Az egyik a sanghaji Brownie Contemporary Art Photo Gallery, ahonnan másfél éve keresték meg. Balázs nagyon örült ennek, már csak azért is, mert Kínához is kötődik, mivel édesapja munkája miatt négy évet töltött az országban. Augusztus óta pedig a budapesti Molnár Ani Galéria is szerződtette.

A fehérvári tárlatról így mesélt:

– Az elmúlt két év anyagát hoztam el, három bővebb sorozatot kiállítva. Ezek azonban kapcsolódnak egymáshoz, innen is a tárlat címe. A legfőbb mozgatóerő az emberi épített környezet és ennek viszonyulása a természethez. Vagyis, milyen módon avatkozik be az ember a természetbe, hogyan rongálja, változtatja meg azt. A „Waste Suprematism” sorozatot tengeri szemétből hoztam létre. Ennek a látványa szép, ugyanakkor az aktuális problémára reflektálva többletjelentést is hordoznak a művek. Az Urban relations sorozatban különböző anyagokkal alkottam olyan kompozíciókat, amelyekkel próbálom bemutatni, hogyan torzulhat az épített környezet. A harmadik sorozat a 100 éves Bauhaus iskola hagyományára reflektál.