Színekben fürdő, mozgalmas képek Ziffertől

Az Egerben 1880-ban született Ziffer Sándort a 20. század egyik legjelentősebb erdélyi magyar festőművészeként tartják számon. Egyszerre volt hagyományőrző és újító, képeinek jó része a festészetben, a művészettörténetben nagy jelentőséggel bíró Nagybányát örökíti meg.

A Szent István Király Múzeum Deák Gyűjteményében összeállított anyag Van, aki marad… címmel nyílt meg pénteken. A kurátor Szűcs Erzsébet művészettörténész, aki kalauzunk volt a tárlat fölfedezésében.

Először is azt tudhattuk meg, miért kerültek ki a bejárathoz közeli tablókra a Ziffer-képek kicsinyített másai. Erzsébet elmondta: mivel az 1962-ben Nagybányán elhunyt festő munkássága még kevéssé földerített, ezért hatalmas kutatómunkát végeztek, s a tablók ennek eredményét mutatják. Összegyűjtötték a könyvekben, interneten, aukciós házak portáljain elérhető összes Ziffer Sándor-képet, így 373 munkát találtak. (Ebben benne van a fehérvári gyűjtemény tulajdonában lévő négy festmény is.) E több mint háromszáz műből válogatták a tárlat anyagát, összesen 58 képet, amelyek a Magyar Nemzeti Galériának, a pécsi Janus Pannonius Múzeumnak és magángyűjtőknek köszönhetően kerülhettek a falakra. (Utóbbiakat ezúttal nyugtatóan zöldre festették, ezt a színt is a művész egyik festményéről vették, ahol ilyen színű a fal.)

Az életmű igen gazdag, körülbelül 1500 festményt foglalhat magában, legalábbis erre utalnak interjúk. Annak, hogy még nem eléggé feldolgozott, leginkább az az oka, hogy az alkotások eléggé szétszóródtak. Hozzájárult ehhez az ország szétszakítottsága is 1920 után.

Ziffer Egerből Budapestre került, majd onnan Nagybányára, s 1906-tól lényegében itt töltötte életét, leszámítva a franciaországi és németországi tartózkodásokat. Az összegyűjtött művek hatvan százalékán Nagybánya jelenik meg jellegzetes, akár más festők képeiről ismert motívumaival, így például a Malom-árokkal, a református templommal. Lenyűgöző azonban, mennyire változatosak ezek a képek, látszik, hogy a környezet elbűvölte Ziffert – fogalmazott Szűcs Erzsébet.

A kiállított művek egyrészt időrendben, másrészt a fő témák – Nagybánya, önarcképek/portrék, csendéletek – köré szerveződve kerültek a képtár falaira. Portréból viszonylag kevés van, de látható néhány hölgyalak, önarcképből pedig kilencet tekinthet meg a látogató. Az egyik mindjárt a bejárat után nem sokkal megállásra késztethet mind méretével, mind különlegességével. A festmény egyedi nézőpontból készült: Ziffer tükörből festette meg magát, miközben a nyitott ablak előtt áll, mögötte kilátni az utcára, a református templomra. Az összetett kompozíción roppant izgalmas térjáték figyelhető meg.

Egy másik önportréhoz történet is fűződik: Ziffer és Körmendi-Frim Ervin – akivel közös műtermet bérelt Párizsban – együtt ült le, hogy mindketten megfessenek egy-egy közös kétalakos művet. Ám mire a festmények elkészültek volna, a két alkotó összeveszett, ezért Ziffer a saját képéről levágta a társát ábrázoló részt, s így adta be a festményt az 1906-os Függetlenek Szalonjára. Ott aztán akkora sikere volt, hogy a tárlatot rendező Matisse az egyik legjobb képnek tartotta – szól az anekdota.

Ziffer Sándor stílusában megjelennek az impresszionista, a szecessziós, de az expresszionista jegyek is, erőteljes, tüzes színei, markáns kontúrjai a fauvizmus (avagy a vadak) irányzatából erednek. Kompozíciói szinte megmozdulnak, hullámoznak.

Jól látható ez a meghívó arculatához kiválasztott Mária ház című képen is, amely szintén nagybányai helyszínt örökít meg.

Az említettek csupán kiemelt példák, rajtuk kívül még sok-sok csodálatos, elmerengésre késztető festmény látható a február 2-ig nyitva tartó kiállításon.