Az értékmentés jegyében született Lukács László új kötete

A nagyra becsült fehérvári néprajzkutató, az állami elismeréssel is kitüntetett Lukács László legfrissebb munkáját szerdán délután mutatták be a Szent István Király Múzeum Országzászló téri épületében.

A múzeum kiadványai közé tartozó kötet alapos ismertetését Varró Ágnes néprajzkutató vállalta, aki 1984 óta kollégája a szerzőnek.

– A néprajztudományról elsősorban a népi kultúra, a falusi parasztság hagyományai jutnak eszünkbe, s csak másodsorban gondolunk arra, hogy a néprajznak városi szinten is van keresni-, kutatnivalója. Pedig Fehérváron is megvolt az a városi agrárnépesség, amely hagyományai­ban, kapcsolatrendszerében sokkal inkább a falusi életmód jellegzetességeit hordozta. Főleg a jómódú polgári belvárost körülölelő városnegyedekben, például Alsóvárosban vagy Felsővárosban – fogalmazott Varró Ágnes. Majd beszédes, a kötetben is szereplő adatot mondott: az 1910-es évek népszámlálási adataiból az derül ki, hogy Fehérváron országos viszonylatban a legnagyobbak közé tartozott az agrárnépesség aránya. A városi agrárnépesség néprajzának kutatása nem előzmények nélküli – hallhattuk, példákkal. Ezek közé tartozik a Palotavárosi emlékek című munka is, szintén Lukács László és szerzőtársai tollából. Az a kötet igazi értékmentés volt, s értékmentés a néprajzkutató újonnan megjelent könyve is – hangsúlyozta Varró Ágnes.

Megtudhattuk még: a mű közel ötven, hosszabb-rövidebb tanulmányt tartalmaz a néprajz különféle területeiről.

Az írások egy része már megjelent, de több esetben bővített változat kerül most az olvasó elé.