A magyar széppróza napja előtt tisztelegtek a Versbarátok Körének tagjai

Jókai Mór az egyik legtermékenyebb magyar író, sok-sok polcnyi regényét leginkább a könyvtárakban lehet fellelni, bár nyilván akad olyan fanatikus olvasó, aki otthonában őrzi a ma már felbecsülhetetlen értékű összkiadást. Az előszállási bibliotékában is megtalálható Jókai legtöbb műve, ezekből böngészhettek a felolvasóestre érkezők: Emléksorok 1848–49-ből, Benyovszky Móric életrajza, Sárga rózsa, Fráter György, A huszti beteglátogatók, Egy hírhedett kalandor a XVII. századból, Az eltűnt leányok, csak hogy a kevésbé ismerteket említsük.

Tábiné Nyúl Gabriella könyvtáros bevezetője után Bodolai György állatorvos szólt Jókairól, kiemelve életének jelentősebb fordulatait. A versbarátok ezúttal prózarészleteket választottak, s ki-ki beszámolt arról is, miért kedves számára az olvasott szemelvény. Elhangzott mese az erdőről, az Egyszer volt Budán kutyavásár című Mátyás-monda, Janikovszky Éva Kincskeresőben megjelent Úgy volt-története, Móra Ferenc szomorkás elbeszélése, a Parragék. Volt, aki verset hozott, fölidézve Jókai költői tehetségét, s a hajdan megjelent előszállási költők gyűjteményének néhány darabját. Nyúl Andrásné Jókai Sárga rózsájából készült egy rövid részlettel, s a szövegbe iktatott nótát a maga költötte dallammal el is énekelte. Szó esett a hogyan neveljük szüleinket égető kérdéséről, majd Mikszáth Gavallérok című kötetéből került elő néhány gondolat, végül Móricz Zsigmond Fillentőjét hallgathatták meg a vers- és prózabarátok. A rendezvény végén a jelenlévők fölköszöntötték a születésnapját – idén már a nyolcvanadikat – február 18-án ünneplő Gajdó András nyugdíjas magyartanárt, aki több évtizeddel ezelőtt a Versbarátok Körét életre hívta, s aki gyerekek százaival szerettette meg az irodalmat, az olvasást.