Lauschmann Ildikó és Ungvári Beatrix Fehérváron varázsolják újjá a régi bútorokat

Vallják, az antik és az új iránti rajongás egyszerre is mehet, megteremthető a harmónia a régi és a modern között. Egy angol képzőművész, Annie Sloan krétafestékéért is rajonganak, ajánlják is mindig bútorfestő műhelyfoglalkozásaikon mindazoknak, akik tőlük kérnek segítséget, tanácsot abban, hogyan is nyúljanak hozzá régi tárgyaikhoz, a déditől örökölt thonet székhez, a keresztanyutól – költözés miatt – megkapott nyikorgó lábú dohányzóasztalkához, ütött-kopott éjjeli szekrényhez. Úgy gondolják, hogy akár a XV. Lajos korabeli könnyed, francia elegancia is becsempészhető a huszonegyedik század okosodó otthonaiba.

Ami a leginkább szívet gyönyörködtető vállalásukban, az az újrahasznosítás, pontosabban az újrahasználat élményének, környezetet óvó gesztusának hirdetése.

Új életre kelnek a bútorok

– Mi felújítunk, megfestünk bárkinek bármit, még ha ő úgy is tekint rá, hogy kidobandó. Csinálunk belőle egy új, szuper tárgyat, sőt, ha kéri, szívesen meg is tanítjuk rá, hogyan csinálja meg – fogalmazott Ildikó. Beával közösen egy fehérvári, Ady Endre utcai látványműhelyben tartanak időnként kézügyes, felújító, festő workshopokat. – Azok a bútorok, amelyek már nem használhatók, vagy nem tűnnek annak, illetve nem divatosak, azok itt mind új életre kelhetnek – magyarázta Ildikó. – Ebben rejlik az újrahasznosítás e válfajának izgalma. Nem új bútort veszünk, hanem a meglévőből csinálunk egy teljesen más profilú, dizájnos használati tárgyat – tette hozzá. – Festünk hengerrel, ronggyal, kézzel, ecsettel, újságpapírral, attól függ, hogy milyen felületről van szó – ecsetelte.

Az említett, általuk használt angol krétafestékről elmondták, hogy az vízalapú, a tapadása extra, bármilyen felületre felvihető, szagtalan, s ami igazán fontos: környezetbarát, még a kipárolgásában sincs semmi veszélyes, nem tartalmaz semmiféle kemikáliát. A zárófestékként funkcionáló wax alapanyagai között például méhviasz és lenolaj van.

Sosem lesz kettő ugyanolyan

– Azt szeretnénk megmutatni, hogy a tárgyak szemétre dobása helyett – a saját kreativitásunkat és a saját egyéniségünket „felhasználva” – új dolgokat, teremthetünk – értett egyet Beatrix. – Az is nagyon fontos, hogy a saját kezű felújítás révén nem lesz semmiből kettő pontosan ugyanolyan, vagyis igazán saját arculatot adhatunk az otthonunknak – húzta alá.

– Arra is próbáljuk megtanítani az embereket, hogy miként variálhatják a régi tárgyaikat az ultramodern holmikkal. Egy letisztult, minimál stílusú lakást nagyon fel tud dobni egy klasszikus, antik bútor. Úgy tűnik ki, hogy aközben kiemeli magát a minimált is. Nagyon jól lehet ezzel játszani, ha van hozzá mersz – mondta Ildikó.

A hölgyek kifejezték, az újrahasználatban, a bútorok, az ó tárgyak újjávarázsolásában az is nagy élmény a kézművesnek és az újrahasználónak egyaránt, hogy az ilyen módon megmentett tárgyak hordozzák a korábbi tulajdonos vagy egy elmúlt életperiódus emlékét is.