Két testvér, egy közös szenvedély: Interjú a Gudics testvérekkel

A Gudics testvérek, vagy ahogy ők hívják magukat a „Gudics Twins”, már kiskoruktól kezdve magukba szívták a zene szeretetét. Édesapjuk hobbidobosként tanítgatta őket, így alig néhány évesen már fel kellett venniük a ritmust. Ezek után nem csodálkozhatunk azon, hogy a Felcsúti Általános Iskola elvégzése után a zene került a középpontba. Tanulmányaikat a Bicskei Prelúdium Alapfokú Művészeti Iskolában kezdték, majd megfordultak a székesfehérvári Gorsiumban, és a bodajki Hang-Szín-Tér Művészeti Iskolában is. A végállomást a Kodolányi János Főiskola Jazz Tanszaka jelentette, ahonnan már képzett művészként távoztak. Eddigi pályájuk során már számos akadályt legyőztek, és 25 évesen ott lehetnek, ahova oly sokan vágynak: az Egyesült Államok színpadán öregbítik Felcsút, valamint Magyarország hírnevét.

Hogyan jött a zene szeretete nálatok?

Gudics Martin és Marcell: – Édesapánktól, aki lelkes hobbidobos volt. Ennek hatására először bátyánk, Máté (az Abrakazabra frontembere) ragadta meg a hangszert, ez később minket is beszippantott.

Az ország tehetségkutatókból ismerhetett meg titeket. De – mint minden karrierben – nálatok is kacskaringós út vezetett az ismertségig. Felidéznétek nekünk a kezdeteket?

– Elsősorban családi rock­zenekarként (Gudics Rock Band) kezdtük a színpadi karriert, de akkoriban sajnos nem mutatkozott nagy igény a magyar rockzenére, ezért az élet úgy hozta, hogy egy rövid ideig parkolópályára került ez a szerelem. Más műfajok után kezdtük kutatni, majd egy közös barátunk (Magán Olivér, a Peet Project billentyűse) bevitt minket a pesti zenei életbe, ahol egyre több neves művésszel ismerkedhettünk meg. 2013-ban már a Peet Project zenekar tagjai lehettünk. Elindultunk többek között a Hungary’s Got Talent, majd A Dal c. tehetségkutatóban is, miközben a nemzetközi karrier is szépen épült a zenekar számára. Az amerikai Smooth Jazz Rádióban játsszák a dalainkat, sőt háromszor a top 30-as Billboard-listára is felkerültünk.

Majd kipattant a fejetekből a duó ötlete!

Marcell: – Így van! Martinnak jutott az eszébe, hogy csinálni kéne egy duóformációt, kiaknázva az ikerségünket és a ritmusszekciót, aminek a kombinációja nagyon egyedi a zene világában. Szerencsére az első videónkat egy nemzetközi basszusgitáros oldal (BassTheWorld) megosztotta a Youtube-on, ezt közel 2 millióan nézték meg a mai napig. De mindketten – miközben ezt az utat is építgetjük – több lábon állunk, több formációban is részt veszünk: jómagam a Puskás Peti és a The Biebers zenekarban, míg Martin, Freddie-nél és Király Viktornál je­les­kedik.

Hogyan alakult, hogy ki, milyen hangszeren játszik?

Martin: – Ez egy vicces sztori. Marcell kilencévesen kezdett el dobolni, én tinédzserkoromban köteleződtem el a zene mellett, mivel Marci és bátyánk, Máté már zenélt (énekelt, gitározott) és csak egy basszusgitáros kellett ahhoz, hogy megalakuljon a Gudics Rock Band, kötélnek álltam. Megtanultam pengetni, és pár nap múlva már a felcsúti általános iskolában léptünk fel!

Mi volt a legfontosabb momentuma a pályafutásotoknak, amit kiemelnétek?

– Talán az első amerikai koncertünk a Peet Projecttel, Los Angelesben. Ott eszméltünk rá először, hogy beletaláltunk valamibe. A közönség fantasztikus volt, nagy örömmel és lelkesedéssel fogadott minket.

Mit jelent számotokra a zene és vele együtt a Peet Project?

– A zene az életünk, enélkül létezni sem tudnánk. Sajnos a koronavírus miatt elmaradtak a koncertjeink, de addig is igyekszünk mindennap a zenével foglalkozni. 10 évvel ezelőtt magunk is Peet Project rajongók voltunk, s ez azóta is tart.

Sok fiú álmodozik arról, hogy egy együttes tagjaként országos turnén vehessen részt, és rocksztár legyen! Szerintetek mi a legfontosabb adalék, hogy az álomból valóság legyen?

– A rengeteg befektetett munka mindig meghozza a gyümölcsét. A mi szakmánkban nem tehetjük meg, hogy hátradőlünk, és élvezzük az életet, persze jut abból is, de maximális felkészültséggel me­gyünk minden fellépésre. Aki időt és energiát tesz az álmai elérésébe, annak az mindig kifizetődik.

Hogyan oszlanak meg a testvéri szerepek, ki a vezéregyéniség?

– Nálunk nincs ilyen. Ha valamelyikünknek nem tetszik a másik butasága, azt szóvá teszi. Mindketten oda tudunk szólni a másiknak. Igazi kosok vagyunk, azaz erős bennünk a küzdőszellem, és nem adjuk fel addig, míg nem érjük el az álmainkat!

Volt olyan vicces szituáció, amikor összekevertek benneteket?

– Annak idején a suliban többször is, sőt még néha a lányok is, amikor ugyanolyan ruhában voltunk, de ez már a múlt. Meg lehet minket különböztetni, de ha először látnak, akkor kicsit meglepődnek az emberek.

Van-e példaképetek, akire felnéztek?

– Természetesen van. Nélkülük nem fejlődnénk!

Martin: – Nekem egyértelműen Hadrien Feraud és Marcus Miller.

Marcell: – Én Borlai Gergő, Vinnie Colaiuta, valamint Dennis Chambers nevét mondanám.

Hogyan látjátok magatokat a közeljövőben?

– Elsőként éljük túl a koronavírus okozta károkat, és remélhetőleg minél előbb színpadra tudunk állni. Később szeretnénk kimenni Amerikába a legnagyobb hangszerkiállításra a kapcsolatépítés miatt.

Mit üzennétek a Fejér Megyei Hírlap olvasóinak? Esetleg készültetek valamilyen karanténdallal, amivel igyekeztek mosolyt csalni a rajongóitok arcára?

– A napokban vettünk fel egy karanténkoncert-anyagot a Peet Projecttel. Hamarosan látható lesz a csatornáinkon. Kövessetek minket, és vigyázzatok egymásra! Nem lehet elégszer elmondani, hogy tényleg maradjon mindenki otthon!