KultúrKarantén: Napóleon és Désirée Clary szerelmének története

Iváncsics Zsolt, jótékonysági futó barátom javaslatára, az általam elolvasott számtalan könyvből végül a számomra legkedvesebbet, egy igazán romantikus kötetet választottam, amely azóta is az egyik kedvencem.

Kedves Olvasók! Szeretném bemutatni nektek szeretett fiatalkori olvasmányomat, Annemarie Selinko Désirée című könyvét. A regény szerzője, az osztrák születésű Annemarie Selinko, dán származású férjével a második világháború alatt Dániába, majd később Svédországba menekült, így volt esélye igazán megismerni a szerelmi történet pontos történelmi háttérszálait is. Sok regényét (köztük Desirée történetét is, Marlon Brando és Jean Simmons főszereplésével) megfilmesítették, műveit számtalan nyelvre lefordították.

1821. május 5-én halt meg Bonaparte Napóleon Szent Ilona szigetén. A franciák császára majdnem hat évig élt a szigeten szűk kíséretével, brit felügyelet alatt. Halála összeesküvés-elméleteket szült, ám valószínűsíthetően gyomorrák végzett vele. Habár utolsó éveit nagy magányban töltötte, azonban nem volt ez mindig így. Annak ellenére, hogy nem a szépségéről volt híres, életében mégis körülrajongták a nők. Első hódításainak egyike volt Desirée Clary, egy marseille-i selyemkereskedő lánya, aki alig volt 14 éves, amikor találkozott Napóleonnal. Annamarie Selinko romantikus regénye lehet, hogy nem egy irodalmi remekmű, ám az oldalai az idő múlásával olyanok, mint a régi barátok, mindig öröm velük találkozni, felidézni a történetet.

A regény középpontjában a 18-19. század egyik kevésbé ismert szerelmi története áll. Főszereplője a fiatal Désirée Clary, aki kétségbeesetten szerelmes a nincstelen, de nagyratörő katonába, Napoleone Buonaparte-ba. A tizennégy éves Desirée a francia forradalom alatt nagy napokat él át: ki kellett szabadítania bátyját, Lucient a börtönből, kapott egy naplót, zsebkendővel növelte meg a melleit, és megismerkedett egy kimondhatatlan nevű fiatalemberrel és öccsével, akivel sorsuk ettől a perctől örökre összefonódik. Elköteleződnek egymás iránt, és bár a történelem és a változó érzelmek közéjük állnak, a közöttük lévő kötelék soha nem szakad meg teljesen. A fiatalember Joseph Bonaparte volt, az öccse pedig Napóleon.

A regény napló formájában készült és az 1794 és 1829 közötti időszakra viszi vissza az olvasót. A szerző élénk képet festett Franciaországról a forradalom későbbi éveiben, valamint Napoleon uralkodásáról és annak következményeiről is. A hősnő naiv idealizmusa – beleértve azt a hitet, hogy az emberi jogok hamarosan a társadalom iránymutatásává válnak – és kritikátlan szerelme Napoleon iránt az egykori diktátor alakját is szimpatikusabbá teszi. Találkozunk Napoleon családjával, látjuk, hogyan sodorja háborúba Európát, és dobja el magától első feleségét, Josephine-t. Időközben Desirée megtalálja azt a férfit, aki igazán szereti, Jean-Baptiste Bernadotte, a leendő svéd király személyében.

Bár Desirée váltig állítja, hogy utálja a tábornokokat, Napoleon kedvenc tábornoka, Bernadotte csillapítani tudja a császár iránt érzett érzéseit.

Annemarie Selinko megható romantikus könyvet írt, és ami érdekesebbé teszi ezt a könyvet a legtöbb történelmi románctól, hogy szereplői valós, élő személyek voltak, érzelmekkel, szenvedéllyel.

Számomra ennek a regénynek a legjobb része Napóleon ábrázolása, akinek olykor kegyetlen és tragikus személyiségét képes volt ugyanakkor karizmatikus és bizonyos értelemben szeretetteljes karakterként ábrázolni az írónő.

Desirée férjét, Bernadotte tábornokot egyébként először marsallá, később Ponte Corvo hercegévé nevezték ki, majd 1820-ban az utód nélküli svéd királyi pár adoptálta őt XIV. Károly János néven.

Desirée még megérte, hogy férje Napóleon ellen harcolt, és azt is, hogy fia Oscar Jozefina császárnő unokáját vette el feleségül.

„Nyomorúsággá tetted az életemet és én mégis gyenge vagyok, megbocsátok Neked.” – Desirée Clary Napóleonnak

Désirée egyike azoknak a régi családi kedvenceknek, amelyeket már sokszor olvastam, és visszatérek hozzá, mint egy régi baráthoz. Újra és újra.