A békés harcos igazán jó alapot adhat

Összefüggésben a keleti filozófiával, és harcművészettel

- A saját tapasztalásom alapján, saját magamat adom! Nemcsak most, a karantén idején, én általában nagyon szeretek olvasni, és ez javaslom mindenkinek. Olyan könyvet szeretnék ajánlani mindenkinek, amely tanítja élni az embert. Az embernek vannak önfejesztő, és önelemző képességei – ez mindenkiben benne lakozik, de mindenki másképp tudja előhívni. Ez a habitusától függ elsősorban. Ennek megfelelően egy igazán figyelemre méltó könyvet ajánlanék: Dan Millman A békés harcos című művét. A regény alapja Dan Millman, a világbajnok atléta igaz története, aki bejárta a test és a lélek, a szerelem és a rettegés, a világosság és a sötétség, a nevetés és a csoda birodalmát. Dan egy Szókratész nevű öreg tanítómester, a „békés harcos” vezetésével, és egy Joy nevű rejtélyes és vidám lény kísértő hatására a végső szembesülés felé halad, mely felemeli vagy tönkreteszi őt. Feltétlenül fontos megjegyezni, hogy a könyv különböző személyiségeknek mást, és mást ad. Nagyon érdekes könyv, és ezzel is a kiadó szlogenjére utalnék: „Minden könyv hozzánk tesz valamit!”. Hogy Dan Millman történetében mi igaz és mi nem, azt mindenki döntse el maga, ahogy a műben felcsendülő tanításokat is egyénileg kell leszűrni és behelyezni a saját életünkbe. A könyvet el kell olvasni, mert egész biztosan több lesz tőle az ember, megtanítja élni! Életrevaló mondásokkal telített, rengeteg tapasztalást tesz közkincsé. Például: nincs olyan, hogy kezdet és vég, csak tett van. Miután így beszélgettünk róla, elő fogom ismét venni, mert komoly hatással volt rám. Nem véletlenül, mert sok közös vonást találunk a műben a keleti filozófiával, valamint a harcművészettel. Az általam tapasztaltakkal is több rokon vonást fedeztem fel, és ezek mind jó visszaigazolások, és tanítások. Amikor kipróbálja az ember a könyv által írt utasításokat, és ezek „bejönnek” – őszintén, kell ennél több?

Beszorítva a négy fal közé

- Nagyon nem szeretem ezt a kifejezést, mert ez már-már a börtönre emlékeztető. Én pedig szabadság-imádó vagyok! Az élet bármilyen körülményeket tud produkálni, akkor sem gondolom, hogy a sirám és a nyavalya előrevisz. Amikor a gyerek eljön edzésre mindig azt mondom, hogy egyedül gyere be a terembe, ne harmadmagaddal. Te, a sirám, meg a nyavalya… Pszichológiai tanulmányaim során találkoztam azzal a kitétellel, hogy „meg kell találni az árnyban a fényt”. A stressz – ezt orvosilag bizonyított – gyengíti legjobban az immunrendszert. Így aztán amit eddig nem tudott megtenni az ember a sok munka miatt, és kényszerszabadságon van, azt ki kell próbálni. Az sem baj, ha megismerjük a saját családtagjainkat! Ezekben a hetekben többet foglalkozzunk a szeretteinkkel, olvassunk, hallgassunk zenét, és tegyük meg mindazt, amit eddig kihagytunk valamilyen ok miatt.

A karantén arra is jó, hogy felfoghatjuk szabadidőnek is, ami akár lehet hasznos. Főleg akkor, ha magunknak szenteljük, és nem hagyjuk elvonni a figyelmünket önmagunkról! Ez nagyon lényeges. Más kérdés, hogy régen nem volt annyi inger – tévécsatorna, közösségi oldal, számítógépes játék. Ha az ember csendben van, akkor megnyugszik. Az önmagára figyelő ember sok mindent tud tanulni saját magáról, és a mindenségről. Ezeket nem lehet megtanulni a könyvekből és a youtuberektől sem. A befelé figyelés meditatív, ám megjegyzem, hogy a meditáció nem mindig misztikus, bár nagyon sokan úgy gondolják. Az lehet akár egy technika, amivel fel tudjuk venni a kapcsolatot saját magunkkal. Ezzel akár megváltoztathatjuk a nézőpontunkat is – visszautalva a már említett könyvre, mert ott a tiszta fej fontos szerepet játszik a valóság érzékelésében.

Üzenet az otthon várakozóknak

- Tanuljanak meg saját magukra (befelé) kellő figyelmet fordítani. Ebben az esetben a zenére és a számítógépre sem biztos, hogy szükség lenne. Csak és kizárólag mi magunk kellünk hozzá. Ez által sok mindenre rá fogunk jönni. Nem megyek messzire – nézzük, mit lehet tanulni ebből a helyzetből?