A temetkezési szokás sok mindent elárul

Így tesz Fülöp Réka, a Magyarságkutató Intézet Régészeti Kutatóközpontjának munkatársa is, aki legutóbb szeptember 7-én késő délután, a Csók István Képtárban ismertette szakirodalmi tudását a nagyközönséggel. Mintegy kéttucatnyian érdeklődtek a téma iránt, amely Az Erdélyi-­medence a 10. században címet kapta.

Az előadás során elhangzott: ugyan kerültek elő leletek a tizedik, tizenegyedik századból, a későbbiekben a nem megfelelő dokumentáció sem egyszerűsítette a kutatók dolgát. Az előadó mégis szép számban mutatott érdekességeket a kivetítőn: Gyulafehérváron áttört hajfonatkorongot, Maroskarnán szőlőfürt csüngő fülbevalót, Kolozsvárott pedig például millefiori gyöngyöt találtak. Ezeknek a „kincseknek” leginkább a temető volt a lelőhelye – amely hely számos információt elárul nemcsak az adott korban élt emberek hitvilágáról, de az egyes személyek társadalmi szerepéről is. Egy ezüstberakásos szablya és egy tarsolylemez kiemelt rangot mutat.

Fülöp Réka előadásából az is kiderült: az Erdélyi-medencét az eddigi kutatások alapján a 10. század első felében hódították meg, jellemzően a sószükséglet miatt. A területen ekkor főleg katonai és szláv temetők húzódtak meg.