Akár a klasszikus zene mestere is lehet a magyaralmási Fóris Zsófia

Mikor és miért került éppen hegedű a kézbe?

– Négy és fél évesen kezdtem el hangszeren játszani, zenész családba születtem, így evidens volt, hogy elkezdek egy hangszeren tanulni. A két idősebb testvérem is játszott hangszeren és a hegedűt eleinte csak azért választottam, mert még vonós hangszeren nem játszott senki a családban, csak fuvolán, oboán, zongorán és orgonán. Ez egy teljesen új vágánynak tűnt és nagyon beleszerettem, így sosem volt kérdés a hangszerválasztás. A Hermann László Zeneiskolában tanultam nyolcadikos koromig, Lókodi-Sziklási Szilvia tanárnőnél, és már akkor eldöntöttem, hogy zenei pályára megyek. Így történt, hogy 8. után Budapesten folytattam a tanulmányaimat a Bartók Béla Zeneművészeti Szakgimnáziumban, ahol most végzős tanuló vagyok. Az érettségi komoly dolog, ám nálunk inkább a zenei felvételi van fókuszban. Még nagy kérdés, hogy online lesz-e vagy sem, de az biztos, hogy június vége felé kezdődnek majd. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre szeretnék menni, hegedűművész szakra, ezért a felvételin először több különböző darabot kell előadni a bizottság előtt, és utána következik a szolfézs felvételi. Ezt követi a kötelező zongora és a népzene. Ha átjutottunk ezen a szűrőn, akkor bent vagyunk.

Kevesen szeretik a szolfézst, mi lehet ennek az oka?

– A szolfézs tipikusan olyan tantárgy, amit nagyon sokan nem kedvelnek, nekem szerencsém volt, mert jó tanáraim voltak. Nálunk a vonósoknak kilencedikben csak szolfézs volt és utána álltunk át az összhangzattanra. Szolfézsórán inkább a hallásunkat fejlesztjük, énekelünk, akár közösen, több szólamban, violin-, basszus-, szopránkulcsban és még sorolhatnánk. Az összhangzattan órán pedig műveket elemzünk és azoknak a harmóniai összetételét vizsgáljuk.

Hogyan jött a képbe a sikeres pályázat?

– A MOL-os pályázat úgy jött, hogy évekkel ezelőtt is éltünk ezzel a lehetőséggel. Az első saját vonómat az abból nyert összegből tudtuk megvásárolni. Láttuk, hogy még mindig benne vagyok abban a korosztályban, aki még pályázhat, ezért megpróbáltuk újra. Hála Istennek elfogadták a pályázatomat és hozzájutottam ehhez a pénzösszeghez, ami segít abban, hogy tudjak venni egy komoly vonót. A hangszerek nagyon drágák, a hegedűm, amit az iskolától bérelhetek, két és félmillió forint. A most nyert összeg a vonó teljes árának az egyharmadát fedezi. Nagyon bízom benne, hogy majd az egyetemen is tudok valami jó minőségű hangszert bérelni és egyszer remélem, hogy lesz egy saját mesterhangszerem is. Ezek a pályázatok nagyon sokat segítenek, ha nem lennének, akkor nagyon nehezen jutnának a kezdő zenészek hangszerekhez. Természetesen, mint minden hegedűsnek, nekem is nagy álmom egyszer egy Stradivari-kaliberű hegedűn játszani. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy hegedűs körökben azt szokták mondani, az olasz hangszerek a legjobbak. Tudom azt is, hogy vannak nagyon jó mesterek Magyarországon is.

Az iskolák elvégzése után hogyan képzeli el a jövőt?

– Gyerekkoromban eldöntöttem, hogy szólista leszek, de ahogy az ember felnő, látja, hogy sok minden múlik a körülményeken, hogy az élet hová veti és milyen lehetőségei adódnak. Úgy érzem, hogy szívesen játszanék szimfonikus vagy kamarazenekarban, a szívem csücske a vonósnégyes, amiben nagyon szívesen részt vennék, de persze szólóban is nagyon szeretek játszani. Ilyen téren mindenre nyitott vagyok és nagyon szívesen tanulnék külföldön is. Az alapdiplomám megszerzése után a mesterképzést szívesen végezném el külföldön, például Angliában. Jó lenne Erasmus ösztöndíjjal kimenni és körülnézni a nagyvilágban.

Mindenképpen maradna a klasszikus talajon vagy érdekli a könnyűzene is?

– Mindenképp maradnék a klasszikusnál és nem azért, mert tartózkodom a könnyűzenei irányzatoktól, hiszen én is szeretem. Jazz-zongorista bátyám megismertetett engem a különböző irányzatokkal, de úgy érzem, hogy én a klasszikus zenében tudok igazán kiteljesedni. A Székesfehérvári Baptista Gyülekezetben sokat szolgáltam gyerekkoromtól fogva, ugyanis édesapám a zenei szolgálatvezető, így elég sokszor volt alkalmam betekinteni a keresztény könnyűzenébe is. Volt lehetőségem akár improvizálni is, amit szeretek, de a klasszikus zene az, amiben igazán jól érzem magam.

Játszik valamilyen zenekarban?

– Jelenleg nem, mert a tanulmányaimra fordított idő nem engedi. Tavaly nyáron a Zeneakadémián alakult egy barokk kamarazenekar, a MilleniArt Ensemble. Nagyon élveztem, hogy részt vehettem benne. Bízom abban, hogy lesznek még ilyen lehetőségek, mert nagyon nagy élmény volt és szakmailag is sokat gazdagodtam általa.