A tornácos házba költözik a két hűséges lelkész gyűjteménye Kajászón

Kajászón általában történik valami jó. Nem alszik a falu, a Vál völgye e településén ötvözik a vidéki élet előnyeit az agglomeráció pezsgésével. Tizenegy elsős jár az újraindított iskolába – a pandémia miatt most online tanulnak. Ősztől tizenöt gyerek tanul írni-olvasni az újabb osztályban, s mennek tovább a másodikosok a martonvásári iskola fiókiskolájaként működő intézményben. 2009-ben csukták be utoljára a tanteremajtókat, kevés volt a gyerek, drága a fenntartás, csekély a folytatásra az akarat. Az 1800-as évek végén emelt (és többször re­novált) iskola épülete az egyik legszebb a környéken. Tágas udvarán régi tűzoltókocsi, hatalmas fák, hátul a zöldben szabadtéri tornapálya, bent már új tornaszoba, étkező, tanári szoba, korszerű tanterem. Az iskola felújítására a fenntartó Dunaújvárosi Tankerület pályázaton nyert 45 millió forintot, ebből folytatják a tantermek további kialakítását, mondja Császár Roland polgármester.

A református templom mellett a parókia, s mellette az iskola. Az utcafronti helyiségekből kell költöznie a helytörténeti kiállításnak, csomagolnak. A szobabelső megidézi a harmincas éveket, az ennél régebbi konyhabútorok a különösen szép népi kerámiákat tárják a látogató elé – az átlagnál szebb, értékesebb darabok. Englerné Vabrik Jolán, a Kajászóért Egyesület egyik alapítója a két legendás lelkészről szól, ezt sosem mulasztja el. Kajászón idősb Czanik Béla szolgált a református gyülekezetben 1921–52 között, s a fia vette át a papi hivatást ugyanitt, abban az évben 2003-ig. Elképesztő hűség és elkötelezettség jellemezte apát és fiát! Az ifjabb Czanik három gyermeke közül ketten humán orvosok lettek, a harmadik állatorvos, itt nőttek fel, már nem itt élnek. Az évtizedeken át gyűjtött tárgyi emlékeket a falura „hagyta” a két lelkész, jogilag rendezik ezt is, mondja Császár Roland. Számos ereklye, könyv, egyebek még padláson, kamrában, dobozokban várják sorsukat, így ötlötte ki az önkormányzati testület, hogy ne félmegoldásban gondolkozzanak. Egy hagyományos régi ház lenne az ideális állapot, nem?

És házat kerestek. Kutatják a forrást a vásárlásra, de Englerné Vabrik Jolán, a kiállítás szíves őrzője, vigyázója erősen bízik benne, hogy onnan már nem kell többet költöztetni a becses tárgyakat. Persze nem arisztokrata kincsek ezek, hanem a falusi élet szeretni való darabjai… A főutcán, azaz a Rákóczi utca 75. szám alatt az egykori Komáromi család házát évekkel ezelőtt megvette Krausz Erzsébet pedagógus, jelenleg nem itt lakik. Nem válna meg tőle, mondta elsőre, amikor Császár Rolandék megkeresték, de kizárólag a község javára megtenné, s eladná. A községháza közeli szomszédságában álló tornácos, kétablakos ház a kevesek közé tartozik, amelyek őrzik a múltat, éppen alkalmas a helytörténeti gyűjtemény befogadására. Lakni is lehetne benne, magas, tágas, már komfortos, de nincs elrontva homlokzata, ablaka-ajtaja, oszlopos gangja. Eredeti. Elővásárlási szerződést kötött az önkormányzat a tulajdonossal, egyelőre bérlik az épületet, s berendezik a helyiségeket Czanikék kajászószentpéteri (így nevezték eredetileg a községet) hagyatékával. Cserebere, fogadom!