Újabb kötettel készül Gál Csaba költő

A kecskeméti származású Gál Csaba közel három évtizede él Székesfehérváron, ahol feleségével, a pedagógus-képzőművész Pék Eszter Annával három gyermeket nevelnek. Közülük kettő már igencsak felnőtt, elmúlt húszesztendős, a legkisebb azonban még középiskolás.

Csaba nem kifejezetten lírai foglalkozást űz, a hétköznapokban ugyanis bíró. Talán ennek ellensúlyozására, a „nehéz ügyek” miatt vagy épp a kimért jogi szöveg alkalmazásának ellentételezéseként versel. Eddig négy kötete jelent meg, a legutóbbi 2016-ban, most pedig készülőben az ötödik, amelyhez tavaly elnyerte a fehérvári önkormányzat Lánczos–Szekfű-ösztöndíját.

Beszélgetésünk során kiderült, ezt is felesége illusztrálja majd, aki állandó alkotótársként minden eddigi kötethez készített belső illusztrációkat, illetve egyszer csak borítótervet. Ez most is így lesz, s Eszter lényegében arra vár, hogy egyben lássa a könyv anyagát, és legyen ideje arra, hogy kitalálja és megalkossa a műveket. Most még ugyanis nagyon elfoglalt a digitális oktatás miatt, mivel általános iskolában tanít, mellette pedig egy gimnáziumban óraadó. Egész napját kitölti az oktatás, úgyhogy az alkotói folyamat nem igazán tud beindulni.

Csaba életében az egy éve tartó járványügyi helyzet és a vele járó korlátozások túl nagy változást nem hoztak, azt leszámítva, hogy egy ideig nem voltak tárgyalások, és többet dolgozott otthonról. A tavalyi tavasz pedig azért volt nehéz, mert egyetemre is járt és szakdolgozatot írt.

Eközben alakult azért a kötet, amelybe az elmúlt három-négy év verstermése került be, így körülbelül ötven-hatvan művet olvashatunk majd, több ciklusban. A versek jó része folyóiratokban – például a Várban, a Vár Ucca Műhelyben és az online Ecce Homokban –, illetve antológiákban már megjelent, de vannak eddig még nem publikáltak is – meséli a költő, aki szereti ciklusokba rendezni a verseket, mert jó, ha van valamilyen értelmezési tartomány, iránytű az olvasónak. Így az „Ellenszer”-ben a közéletibb jellegű versek mellett ironikus, illetve filozofikus, transzcendens költemények találhatók a csoportosítás szerint. Az olvasó összefüggéseket is észrevehet majd, valamint megfigyelheti, hogy a kezdeti szabadversek felől hogyan halad a költő a kötöttebb formák felé.

– Most ez az irány – mondja Csaba, aki szerint marad ez a technika, tehát a kötöttebb formák használata.

Csaba számára teljesen egyértelmű, hogy Eszter illusztrálja a könyveit. S ez nem csupán azért van így, mert a felesége, hanem mert úgy érzi: nagyon illenek egymáshoz az ő versei és Eszter alkotásai. Így valószínűleg akkor is őt kérné föl, ha nem kötné öszsze őket magánéleti kapcsolat – véli Csaba, akinek verseiből kiderül, hogy nagyon éles szemmel figyeli, látja környezetét, változó világunkat. Ugyanakkor befelé is figyel, és megjelenít bonyolultabb lelki folyamatokat.

A könyv megjelenése ősszel várható, és a szerző reméli, hogy élőben tudják majd bemutatni a Vörösmarty Társaságnál. Addig is, ízelítőként rögzítjük itt az Ybl Miklós lázálma című verset.

„Logarléccel a kezében / nézi óriáskeréken / keresztül az Ősz utcai / panelházak monstrumait / Székesfehérvár szülötte – / Ybl Miklós. Körülötte / jönnek mennek az emberek, / tuc-tuc zenétől / remegnek / a Zichy ligeti házak / ablakai. Korcsolyáznak / a tizenöt fokos télben / önfeledten, hárman négyen. / Rádió szól, kereskedelmi, / mindnyájunknak el kell menni, / de hová is? A plázába! / Yblnek volt egy lázálma: / vasbetonból kockaházak / lepték el az egész tájat, / a városból falanszter lett / és az egyik lakótelep / pont az ő nevét viselte. / Felkiáltott: ezt ki tette? / Vagy csak felkiáltott volna / bezárva egy bronzszoborba.”