Hucul lovak és peckes szarvasok az ukrán hímeseken

Az alcsútdobozi otthonában home office-ban dolgozik a matematikus-informatikus Fekete Ildikó, az ELTE utolsó éves másoddiplomása, s szoftvertesztelőként dolgozik mellette. A mi lányunk, mondhatjuk ezt a Fejér Megyei Hírlapnál és a feol.hu-n, hiszen Fejér megyei, alcsútdobozi születésű és itt is lakik – büszkék vagyunk rá, sokat írtunk róla. A harminc alatti Ildikó olyan mélységben sajátította el a kárpát-medencei néprajzi tájak hímestojás-motívumait, mintáit, elkészítésük módját, ami párját ritkítja a profi néprajzosok és helyi hagyományőrzők között. Meg is kapta érte a legmagasabb és legrangosabb elismeréseket, hogy csak kettőt említsünk: a Népművészet Ifjú Mestere és a Junior Prima Díjat.

A minap angolul tartott előadást a Bostoni Hagyományőrző Napok keretében a tojásdíszítésről és a kalácssütésről, még New Yorkban ismerte meg a szervezőket pár éve. Az előadás technikai jellegű volt, magyarázza Ildikó, s elárulom, a konyhájukban ülünk náluk, családi körben. Egyszem lánya szüleinek, feltétel nélküli támogatják őt mindenben, édesanyja tojáskörutakra is elkísérte őt közel s távol. Tavaly megjelent könyve, a Viasszal írt üzenet édesapja hatalmas munkájának közreműködésével és a sajnos időközben elhunyt Darida Réka támogatásával jelent meg.

A konyha pedig azért kerül szóba, mert az alcsúti házban precízen kialakított tárlókban sorakoznak a hímes tojások, s a konyhaiban most a legújabbak, az ukrán hímesek láthatók. Gazdag a kárpát-medencei hímes-hagyomány, de ezek az ukránok is megremegtetik az ember szívét! Kereszt, szarvaspár, templom foglaltatik a bonyolult geometrikus minták közé, hihetetlen gazdagságban! Ildikó nem győzi hangsúlyozni, hogy neki, a matematikát és geometriát tanult tojásfestőnek sem volt egyszerű egy-két megoldás, az ukrán tojásokat pedig iskolázatlan, kétkezi munkát végző lányok, asszonyok, ráadásul férfiak találták ki, s a mai napig karcolják, viaszolják, festik őket! Teli van velük az internet is.

Érdekes adatot közöl Ildikó, ami kicsit a mai világot jellemzi: ahogyan kopik általánosságban a népi hagyomány, s valóban kevesen festenek otthon hímes tojást Magyarországon is, a tudatos kézműveskedők és hagyományőrzők „ráállnak” erre a műfajra. Világszerte vannak maroknyi csoportok, amelyek tagjai lelkesen érdeklődnek a magyar hímesek iránt, még Japánban is. Tartott tojásfestő workshopot, hogy a divatos szóval éljünk, szóval tartott Ildikó az említett New Yorkon kívül Izraelben, Sidneyben, Pekingben – e világvárosokban személyesen! Legutóbb nagycsütörtökön pedig a Sorbonne Egyetemen online mutatta be az írókázás technikáját, a párizsi Magyar Intézet munkatársának tolmácsolásával.

A Kárpát-medence belsejéből most kilépett a külső karéjára kicsit, felfedezte a gyönyörű ukrán tojásokat. Három régió mintakincsét sajátította el a tőle megszokott magas szinten: Cserni Hiv, Bukovina és Kozma hímes tojásai varázsolták el. Utóbbi, Kozma, lényegében egy falu, ahol csakugyan egyedülálló a tojásdíszítés, s nem kevesebb, mint legalább félszáz helyi alkotó állítja elő őket, többségük bizony férfiember! A magyar férfiak inkább patkolják, karcolják a tojásokat, az ukránoknál ez nem okoz nemi problémát... Művészi színvonalra emelték a tojásfestést, iparművészi profizmussal alkotnak, s kereskedői vénával eladják a tojásaikat. Ezek is többfázisú viaszolásos, írókázott technikával készülnek.

Ildikó szerint nem olyan bonyolult, mint első pillantásra tűnik, de ez csak a szokásos szerénysége ennek a boszorkányos kézügyességű fiatal nőnek. Imádják például a templom-mintát tojásokon ábrázolni Kozmán, megjelenik a kereszt, az életfa, hucul lovak és nagyagancsú szarvasok ékeskednek a sárga-fekete-piros színekben pompázó hímeseken. Ildikó titkot árul el: ő lovat nem tud festeni! Valahogy mindig kecske lesz belőle… A szarvasok azonban roppant élethűek. Eléggé elképzelhetetlen, hogy valamit nem tud festeni, ami tojásra való…

A covid lefékezte a kiállításokat, az utazást, Ildikónak azonban reményteljes meghívása van július 2-ára Baskíriába, a Folkloradiára. Ez az olimpiához igazodó néprajzi világtalálkozó a tervek szerint száznegyven ország részvételével zajlik, a magyar kézművességet ez alkalommal a Kecskeméti Tánccsoport és Fekete Ildikó képviseli.

Amúgy V4-es tojáskutatásra készül, a cseh hímes tojások feltérképezése a következő terv, mert ez a téma kimeríthetetlen és megunhatatlan, mondja. Egy szépséges fogarasi hímest nyom a kezembe, amelyen mintha kezek lennének körbe, körbe. Akár egy labirintus, úgy látható, ha forgatjuk ezt a pirosra festett ősi termékenységi jelképet az erdélyi mintával. Nézzük-forgatjuk. A kezek végtelen elszakíthatatlanságban összeérnek rajta.