Lappangó Pilinszky-notesz került elő Székesfehérváron

Ritka, hogy az ember – tulajdonképpen véletlen egybeeséseknek köszönhetően – irodalomtörténetileg fontos esemény részese lehet.

Márpedig ezúttal ez történt, méghozzá azért, mert a családunk birtokában van az a lakás, amelyben a Kossuth-, József Attila- és Baumgarten-, illetve Magyar Örökség díjas költő, Pilinszky János (1921-1981) élete utolsó évében lakott. Főbérlője édesanyám, Bokros Jánosné volt, aki őriz egy neki írt levelet Pilinszkytől, amelyet 2015-ben már bemutattak a Szent István Király Múzeum Pilinszky és Fehérvár című tárlatán.

E személyes dokumentum mellett most azonban nyilvánosságra került egy negyven éve lappangó kézirat. Történt ugyanis, hogy az egész éves „Pilinszky 100” centenáriumi sorozatban – amelyet a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Petőfi Irodalmi Ügynökség és Juhász Anna irodalmár szervez a költő születésének 100. évfordulója alkalmából – beszélgetést és forgatást szerveztek Székesfehérváron, bemutatva Pilinszky fehérvári kötődéseit. Juhász Anna (Juhász Ferenc költő lánya) kétszer utazott a városba, és az első alkalommal, a beszélgetés kapcsán megismerkedtünk a Vörösmarty Színházban. Ekkor említettem neki a lakást, az egykori albérletet, ahol édesanyám él.

Anna ezután kérte, hogy a forgatás alkalmával bemehessenek pár percre beszélgetni.

A múlt szombaton létrejött találkozó előtt édesanyám megmutatta nekem azt a keményfedeles jegyzetfüzetet, amelyet nem sokkal előtte fedezett föl az egyik szekrényben, a saját fotóalbumok között. Kiderült számára, hogy ez még Pilinszky Jánosé lehetett, ezért úgy gondolta, érdekesnek számíthat a készülő műsor szempontjából. Miután Anna megérkezett a stábjával, rögtön meg is mutattuk neki a noteszt, amelybe beleolvasott és felvételeket készített róla. Emellett édesanyámmal beszélgetve felidézték az albérletkeresés, a Pilinszkyvel való megismerkedés körülményeit.

A találkozót egyeztetések követték, és természetesen értesítettük az örököst, Kovács Péter Barnabást, aki korábban a fehérvári múzeum művészettörténésze volt feleségével, Kovalovszky Mártával együtt, és a '60-as években ikonikus kiállításokat szerveztek. Pilinszky pedig többet is megnyitott. Kovács Péter nagyon örült a füzetnek, amelyben főleg zenei feljegyzések találhatók például arról, éppen mely szerzők (például Bach, Chopin, Mozart) mely műveit hallgatta Pilinszky, de néhány álomleírás, egyéb jegyzet is van. A notesz a szakértők szerint azért lehet különleges, mert klasszikus költőink kéziratai közül ritkán kerül elő ilyen típusú dokumentum. A hitelességet pedig megerősítik a Petőfi Irodalmi Múzeumban őrzött autográf analekták, levelek.

A jegyzetfüzet ezután a jogörököshöz, Kovács Péterhez kerül.