Babiczky Tibor és Závada Péter meséltek köteteikről

Szapphó nevét hallva elsőre leginkább iskolai tanulmányok alapján ugorhat be az, hogy az ókori görög költőnő Leszbosz szigetén élt, verseket írt és leszbikus volt. Ez igaz, de nagyon kevés ahhoz képest, amilyen változatos kép annak idején, saját korában kialakult róla, illetve ami még azóta megtudhatóvá vált. Ezért is ad az olvasónak bőségesebb információt Szapphóról legfrissebb, Szapphó-paradigma című kötetének utószavában a szerző, Babiczky Tibor Junior Prima-díjas, fehérvári származású költő, árnyalva az általános képet. Megtudhatjuk például azt, hogy a költőnőről alapvetően keveset tudunk. Ismert és elismert nő volt, három fivérrel, akiket költeményeiben említ. Más férfi nevét nem hagyta az utókorra, bár volt férje és egy gyereke is. „Identitásáról sokféle megközelítés maradt fenn”, „Szapphó verseinek uralkodó témája a szerelem és a testiség”, s Babiczky azt is írja, hogy „…a jelenkori feminizmus ikonikus alakja lehetne, ha látszana belőle bármi”.

Mindezt azért is taglalja ilyen részletesen a szerző, mert kötetében teljesre írta a leszboszi költőnő után fennmaradt töredékeket. Ennek kiindulópontja pedig az volt, amikor egy antikváriumban művészeti albumot szeretett volna venni, s amíg ott várakozott, leemelte a polcról a kétnyelvű, görög–magyar Szapphó-összest is. Ez aztán nála maradt, és hazafelé már tudta, hogy dolga lesz a töredékesen fennmaradt szövegekkel – a sejtelmes történetet Babiczky ugyancsak az utószóban írja le, ám a minap az egyik helyi sörözőben rendezett kötetbemutatón is összefoglalta röviden. Beszélgetőtársa Czinki Ferenc irodalmár, a másik meghívott vendég pedig a hasonló korú Závada Péter költő, drámaíró, zenész volt.

Babiczky azt mesélte, hogy 40 évesen állt neki a Szapphó-kötetnek, amely megelőzött egy már elkészült, A sötét anyag munkacímmel ellátott könyvet. A versek úgy készültek el, ahogyan a kötetben követik egymást, tehát a számok sorrendje adja az ívet, és ebbe a szerkesztő (Miklya Zsolt) sem szólt bele. Ráadásul a pandémia miatt is ez volt az első olyan alkalom, amikor életében először lehetősége volt csak arra a könyvre figyelni, amin dolgozott. Ezért is állhatott össze körülbelül másfél hónap alatt – tudtuk meg a szerzőtől. A fülszöveg itt Kovács András Ferencnek köszönhető, és az önmagában is felér egy műalkotással. A könyvet pedig Miklya Emese Sára illusztrálta, aki immár Babiczky felesége.

Závada Péter Gondoskodás című verseskötetében (szerkesztő: Lapis József) „… különös sétát tehetünk az urbánus közegekből és a tág bioszférából felépített költői világban, ahol kafkai szimbólumok elevenednek meg újra, és a történelem romjai, mint fenyegető allegóriák magasodnak” – írja az ajánlóban Kerber Balázs.

A versek az előző, Roncs szélárnyékban című kötet óta íródtak – mesélte a költő, aki már akkor is lebegő, áttetsző világot akart felépíteni. A „Gondoskodás”-ban részint folytatódik ez a poétika, mégis markánsan különbözik az előzőtől. A megérzés írás közben átvette az irányítást az előre kitalált rendszer fölött, ezért eléggé intuitív szövegről van szó. Saját szabályrendszerrel rendelkező világ jött létre, amelynek az olvasó átadhatja magát, feloldódhat benne. A különbözőnek tűnő, mégis egy ívre felfűzhető ciklusokról megtudhattuk, hogy van köztük allegorikusabb, avantgárd vonásokat mutató, leíró jellegű érdeklődést közvetítő, vallásos motívumokat rögzítő, van természeti ciklus és végül egy hosszabb vers A műértelmezés szőre címmel.

A kötet borítója is nagyon érdekes, Bánfi Brigitta képzőművésznek köszönhető, akivel Závada kifejezetten együtt akart dolgozni. A különböző korokból származó falfestményrészletek nagyon megtetszettek a költőnek, így nagyon színes, burjánzó látványt nyújtó borító született, ami kapott egy fekete, levehető „haskötőt”, így jobban látszik rajta a szöveg.

A szerzők felolvasása nyomán meggyőződhettünk arról, hogy mindkét kötet érdemes a figyelemre.