2021.06.30. 15:18
Művészek a pandémia idején: az Örökség Műhely kerekasztal-beszélgetése
Az Örökség Kultúrpolitikai Intézet izgalmas témát választott az Örökség Műhely interjúsorozatának legutóbbi beszélgetéséhez, melyre a kápolnásnyéki Halász Gedeon Eseményközpontban került sor: a Velencei-tó térségének három művésze mesélt arról, hogyan élte meg az elmúlt másfél évet – abból is főképp azt az időszakot, amikor nem léphetett színpadra, amikor nem találkozhatott a közönséggel.
Fotó: Kőmíves András
Kelemen István színművész, a Csajághy Laura Szabadtéri Színpad igazgatója, Pető Hunor képzőművész, valamint Ignácz Attila zenész, fény- és hangtechnikus számolt be kendőzetlen őszinteséggel mélységekről, nehézségekről és persze reményről az Örökség Műhely beszélgetéssorozatának legutóbbi online közvetítésén. Kiderült: a karanténidőszak megviselte a művészlelkeket is – ami nem csoda, hiszen az emberi tevékenységek közül talán az alkotás az, ami leginkább igényli a visszacsatolást. Hiszen mit ér bármilyen zenei hang, megalkotott forma vagy megformált szerep, ha senki nem látja, ha senki nem érez együtt a művésszel?
![](https://cdn.feol.hu/2021/09/h-8FCXJ4KcyrnZV7_VBb5n55JfcLhOEcKK3rGrmgAUo/fill/2840/1893/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50L2NiZmFkMmQyZTNmZDRkMGRiNGQxM2FjNWJiZjE2MWZl.jpg)
– Egy évvel ezelőtt nyár elején ugyanaz történt, mint most: a Vörösmarty színházi évadot nem tudtuk abszolválni, az előadásokat megtartani. A Csajághy Laura Színpad építkezése csúszott, s csak júliusban nyithattuk meg – emlékezett vissza a színművész-színpad igazgató, hozzátéve, hogy idén igyekeznek bepótolni az akkor elmaradt előadásokat, a kápolnásnyéki színpadot pedig időben megnyithatták. Persze a karanténidőszak sem telt tétlenül számára: szavalatokat, hangoskönyvet, prózai darabokat készített az online térben.
![](https://cdn.feol.hu/2021/09/C8o6MhKu0TDztq93cpCmf3kmMAAB6_EQ3InWGFcN2dI/fill/3634/2447/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50L2RmZDA1NGM2ZGE1ZjQzNjliZWNkNTcyMjYzYjFjN2Fm.jpg)
Pető Hunor karantén utáni első nyilvános szereplése szintén a nyéki színpadhoz kötődik, ugyanis itt leplezték le és adták át az általa alkotott Csajághy Laura-szobrot. Előtte, a bezártság időszaka azonban megviselte: – Ahogy beléptem a műterembe, valahogy szánalmasnak tűnt ott az egész lét, hiszen kint élet-halál kérdése lógott a levegőben, bent pedig olyan pitiánernek tűnt minden. Laurának bágyadt volt a szeme – talán saját lelkiállapotomat tükrözte vissza. Aztán elkezdtem ezen a témán dolgozni, s talán ő húzott ki igazán a csávából, azt kell, hogy mondjam.
![](https://cdn.feol.hu/2021/09/guN88oDhZ77sE1PJAy9D-Ep9S_qu0j3h4BCkbnccEao/fill/3925/2520/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50LzEyYTNjODcyNTg4ZjQwMGQ4OTFmYmYxZWFlOTc5ZWNj.jpg)
Ignácz Attila a rendezvényszervezés oldaláról közelítette meg főképp a témát: a folyamatos bizonytalanság, a rendezvények, a közönség hiánya nagyon megviselte a szakmát és a zenészeket is. A remény, hogy ezen a nyáron másképp lesz, mindannyiukban él, ahogy az is – és ezt Pető Hunor fogalmazta meg jól: az elmúlt másfél év legnagyobb tanulsága a ráeszmélés volt, hogy ,,Élni jó!”.