Az alcsútdobozi tojásfestő népi iparművész, Fekete Ildikó Baskíriában járt

A pandémia miatt csupán negyven országból érkeztek Ufába, Baskíria fővárosába a világ néprajzi-népművészeti fesztiváljára táncosok, zenészek, kézművesek, hazájuk népviseletét reprezentáló hagyományőrzők, mesélte el az alcsútdobozi Fekete Ildikó.

A magyar delegáció tagja volt az informatikus-matematikus végzettségű hímestojás-festő fiatal hölgy, a Népművészet Ifjú Mestere. Bejárta a világot gyönyörű alkotásaival, ezúttal is gondosan bőröndbe csomagolták a Kárpát-medencei húsvétitojás-kincseket. Baskíriában alig négymilliónyian élnek a 143 ezer négyzetkilométeren, ebből kétmilliónyian baskírok, s bizonyos, hogy a honfoglalás előtt egy ideig velük is éltünk a Déli-Urálban.

Az Orosz Föderáció tagja az önálló köztársaság, rubel a pénzük, s a Szovjetunió felbomlása és a lassú demokratizálódás ellenére mindenütt egyforma, hatalmas Lenin-szobrok ékesítik a települések főtereit. Ildikó elmondta azt is, hogy szívélyesen fogadták, ám igyekeztek elszeparálni őket a lakosságtól, s rendőrök is megjelentek a hétköznapi Baskíriával behatóbban megismerkedni szándékozóknál, igaz, csak „lebeszélték” őket a kalandozásról. Találkozott Ildikó az út során magyarul beszélő, egykori szovjet-baskír katonákkal – immár békévé oldotta az idő a hajdani megszállók emlékét. Az USÁ-ból hawaii csoport érkezett a fesztiválra, velük összebarátkozott az alcsútdobozi lány, egzotikus folklór-élmény volt számára is zenéjük, táncuk, öltözékük.

A szegénység még mindig tetten érhető, messze nem olyan persze, mint a szovjet időkben volt, a kevés városban panelházak sorakoznak, szerény üzletekkel, s a mienkhez képest jóval alacsonyabb jövedelműek a baskíriaiak. Címerükben, ételükben a kapor, a kuraj növény, valami olyasmi ez náluk, mint nálunk a paprika. A külföldi csoportokat hosszú autóbusz-utakon vitték több településre, nagyváros lényegében nincs. A Népművészet olimpiájának is nevezett nemzetközi rendezvény szereplőire sokan voltak kíváncsiak, Ildikó tojásfestését is megcsodálták. Neki tetszett a vidéki faházas építészet, s a baskír népesség kedves, öntudatos viselkedése. Az ázsiai külső jegyek láthatók az arcokon, felismerhetőek az őslakosok, akik megőrizték nyelvüket, ám ma már cirill betűkkel írnak.

A híres nemzeti italt, a kumiszt, az erjesztett lótejet Ildikó egy korty erejéig megkóstolta, kicsit buggyantnak tűnik a mi ízlésünkhöz képest, csekély az alkoholtartalma, de ott igen népszerű, számolt be róla. Finom volt a batyucska formájú, töltött-sütött sütemény, s üdítő a mézes-teás gyümölcsital. Turisták nem járnak arra, a gyerekek örömmel beszéltek Ildikóval angolul.

Szép a baskír népviselet, ennek tartozéka a női öltözék éke, a horgolt, gyöngyökkel díszített piros melldísz. S szíve dobbant a népies piros-ezüst fülbevaló láttán, aminek mintája egyértelműen hasonlít az ősmagyar ékszerek, bőreszközök motívumaihoz. Ezeréves üzenetként.