Ismét különleges élményt nyújtott át Benda Gábor zongoraművész Rácalmáson

A Kulcsi miséről még Győri Balázs István atya is megérkezett a számára egyáltalán nem ismeretlen Jézus-történetbe:

– Nagy öröm volt számomra, amikor megtudtam, hogy Benda Gábor ismét eljön hozzánk a Rácalmási római katolikus templomba. Nem csak amiatt, hogy egy színes kulturális előadásban legyen részünk, hanem azért, hogy egy kimondottan Krisztus és a vele való egységet jelképezi mindaz, amit hallunk. Különösen így, hogy feleségével, Vereszki Eszterrel együtt jöttek el, Ő konferálta föl (narrálta) mindazt, amiről szólt az elhangzó zenei részlet. Hallgatva mindezt együtt a zenével, az emberben előjön minden, s szinte látjuk. Mintha Krisztus valóban itt lett volna a Getzemáni kertben, vagy bármely más helyszínen, ahol a zene is megjelenítette. Mindamellett, hogy úgy gondolom egy zeneileg nagy tudású emberről van szó az előadóban, de mégis az ember szívét valóban Krisztushoz, az Istenhez és ezen keresztül egymáshoz is odatette, oda emelte előadásával. Nem hiába mondja Szent Ágoston atya, hogy aki jól énekel – bár Ő nem énekelt, hanem zongorázott –, az kétszeresen imádkozik. Ez történt itt, Rácalmáson, a templomban is, szinte eggyé olvasztotta szívünket, s egy ima lett ebből. Várjuk szeretettel máskor is.

Az előadást követően a közösségi oldalakon megjelenő kommentek is a fentieket támasztották alá, elismerve mind a szerzői szándékot, mind pedig a képviselt tudást. Benda Gábor Rácalmást követően Árpád-kori templomokban folytatja vállalt misszióját:

– Nagy élmény volt újra Rácalmáson fellépni; különösen jól esett a közönség reakciója, és az, hogy a zeném nagy érzelmi hatást váltott ki. Annak ellenére, hogy most hallották először a műsort, olyan érzésem volt, hogy sokan tudtak vele azonosulni: megtalálták benne azokat a motívumokat, amelyek valamilyen formában kapcsolódtak az életükhöz, miként a Bibliában is meg lehet találni azokat az elemeket, amelyekből az ember ráismer saját sorsának alakulására. Ezért, ha azt tapasztalom, hogy zeném hatására megelevenednek a történetek, nagy örömet jelent, hiszen az egész az elbeszélésről szól: ha hangokkal is, de mesél, és nem másról, mint keresztény európai identitásunk alapjáról. Különös jelentőségű, ha az ember alkotásával ezt közvetítheti. Manapság talán a dolgokra való odafigyelés a legnehezebb: folyamatosan olyan hatások érnek minket, amelyek megosztják figyelmünket, és félbeszakítják az elmélyülést. A szakrális élmény művészettel párosulva létrehozhat egy olyan kegyelmi állapotot, amely még zajos világunkban is magával ragadhatja az embereket. Úgy érzem, hogy a mai koncerttel a közönség együttműködésével sikerült ezt megvalósítani. Én nagyon jól éreztem magam.