Az első néptánctalálkozó volt Csókakőn, de nem az utolsó

Hosszú időn át zajlott az egyeztetés a határon túli tánccsoportokkal, hogy ki, hogyan és mikor tud ellátogatni Csókakőre, ahol a Barkócaberkenye Egyesület minden vendégnek bemutatkozási lehetőséget, szállást és teljeskörű ellátást szervezett, méghozzá a covid árnyékában. A Bognár Gábor vezette egyesület azonban nem törődött a határátlépési nehézségekkel vagy a negyedik hullám fenyegetésével. Mindenre úgy készültek, hogy az I. Csókakői Néptáncfesztivál nem maradhat el. A Barkóceberkenye néptánccsoport tagjai már hét közben felállították a kemencét, a sparherdet és a hatalmas rendezvénysátrat, a Szent Donát Borrend lovagjaival karöltve, hogy méltó körülményekkel tudják fogadni a csoportokat. Ebben jelentős szerepe volt a Magyar falu programban elnyert pályázatnak is.

A Marosszentannai Aranykalász Néptáncegyüttes Erdélyből jött, míg a Délvidékről a Bajmoki Egyetértés Kulturális Egyesület érkezett Csókakő vára alá. Kárpátalját nem táncosok, hanem a Nagymuzsaly önkormányzatának küldöttsége képviselte, ahogy az északi területeket a Felvidéki Rockszínház három művésze. A haza néptáncegyüttesek közül a Kisbéri Langallik Néptáncegyüttes tette tiszteletét a fesztiválon.

Az Erdélyből érkezők egy gyermekméretű székely népviseletet is hoztak ajándékba. A fából és üvegből készült tárló átadásakor azt mondták a székely táncosok, hogy azért hozták ezt az ajándékot, hogy maradjon meg belőlük itt egy szelet, egy szép emlék arról, hogy ők valaha itt jártak.

Bognár Gábor elmondta: – Szombaton két szálon futottak a cselekmények, ugyanis a pénteken érkezett vendégeinket elvittük egy fehérvári sétára, mely keretében egy helyi történész megismertette velünk a történelmi belvárost, majd elmentünk a Nagy-Magyarország Parkba, Királyszállásra, ahol egy másik történész fedte fel a vendégeknek a Várpalotai Trianon Múzeum Királyszállásra kihelyezett, ideiglenes kiállításának titkait.

Miközben ez a jelentős számú csoport a Bakony mélyén ebédelt és a négy égtájat szimbolizáló irredenta szobrok másolatai között sétált, illetve megcsodálta Sidló Ferenc közelben felállított, monumentális alkotását, az 1915-ös Nemzeti Áldozatkészség Szobrát, addig újabb csoportok érkeztek Csókakőre.

A táncosok népviseletbe öltöztek és a helyi általános iskolától egészen a Nagy-Magyarország térig haladtak egy hosszú, színes menetben, énekkel és tánclépésekkel. Útközben a dalos emberkígyó megállt egy pillanatra a Tordai kettőskeresztnél, ahol megemlékeztek a résztvevők közös történelmükről, majd elénekelték a himnuszt.

A Kárpátok őre szobornál volt a következő megálló, erről Bognár azt mondta: – Az elszakított területek közötti összefogás jelképeként vonultunk a szobor elé, és mi mint a Kárpátok őrének utódjai ígéretet tettünk arra, hogy a magunk módján mi is mindent elkövetünk az elszakított területeken élő honfitársaink védelmében.

A különböző népviseletbe bújt fiatalok néma főhajtása mellett tették le a Barkócaberkenye Egyesület képviselői a szobor lába elé a koszorút, melynek szalagján ez állt: Tisztelet az ősöknek, a hősöknek!

Az eseményen a szobor alkotója, Demeter József, aki a Marosszentannai Néptáncegyüttes oszlopos tagja is egyben, rövid beszédet mondott, majd mindenki felment a színpadhoz, ahol délután öttől este hétig gyönyörködhetett a szép számú közönség a mintegy 120 néptáncos fellépéseiben.

A színpadi események sorát Törő Gábor országgyűlési képviselő beszéde előzte meg, aki úgy fogalmazott, hogy Csókakő, illetve annak aktív civil szervezetei, így a Barkócaberkenye Egyesület követendő példa lehet valamennyi település és közösség számára úgy a hagyományőrzés, mint az összetartás tekintetében.

Este héttől élő népzenei koncert kezdődött a Silvatica zenekarral, miközben helyben készült, kemencés ételeket kóstolhattak a résztvevők és a nézők egyaránt. A koncert végén egy 200 személyes tortát falhattak fel a vendégek és az ünnepeltek, ugyanis a 2010-ban alapított Barkócaberkenye Egyesület a covid miatt most ünnepelte a 10. születésnapját. Este a Felvidéki Rockszínház adott koncertet, majd végül a Silvatica zenekar hajnalig zenélt. A muzsika ütemére a helyi táncosok tanárai, Letenyei Gábor és párja, Gyöngyi tartott táncházat.

A fesztivál alapötletével és jövőjével kapcsolatban Bognár elmondta: – Településünk már régóta fontosnak tartja a történelmi hagyományok ápolását, illetve a határon túli magyarokkal való aktív kapcsolattartást, így a néptáncegyüttes és beállt ebbe a sorba. A Szent Donát Borrend két évtizedes gyakorlatát követve úgy gondoltuk, hogy a Kárpát-medencei Borrendek Találkozóját véve alapul, megszervezzük a néptáncfesztivált, bízva abban, hogy hagyományt teremtünk vele. A tapasztalatokat leszűrve úgy néz ki, hogy ha lesz erre lehetőség és ha lesznek segítőink, támogatóink, akkor egész biztosan lesz folytatása a Csókakői Néptáncfesztiválnak.