Magony Imre a fehérvári bűnüldözés történetét dolgozta fel könyvében

A szerző 2018-ban mutatta be A bűn nyomában című könyvét, amelyben a dualizmus korában elkövetett, ismertebb helyi bűneseteket tárgyal, valamint bemutatja az akkori bűnüldözést.

Magony Imre elmondta: a kiegyezéstől, 1867-től 1920-ig dolgozta fel a fehérvári bűnüldözés történetét. A kutatómunkához a levéltár rendőrségi és bírósági iratai mellett a korabeli sajtó híreit böngészte át. A könyvben természetesen az említett időszakra vonatkozó bűn típusokat találhatjuk meg, ami nem sokban különbözik a napjainkban ismert fajtáktól, ám mégis van olyan, ami ma már nem számítana bűncselekménynek.

A szerző előadása során sorra vette az említett típusokat, és azokra példákat is hozott, amelyeket sok, Fehérvárról készült archív fotóval illusztrált. Hallhattunk például a betöréseknél arról az ügyről, amikor a mostani Táncsics Mihály utcában egy ház raktárába törtek be. A tettest végül elfogták, és kiderült, hogy az illető egy nagystílű bűnöző volt. Több eset is a rovására írható, ráadásul hiába ültették le a fehérvári ügy miatt, nem sokkal a szabadulása után már ismét rabolt, méghozzá Budán.

A csalások kezdetben igen pitiánerek voltak, ám kivételt képezett annak a házasságszédelgőnek az ügye, akiről kiderült: mielőtt aktuális feleségével Székesfehérvárra költözött, már több hölgyet is elvett feleségül például Bécsben, illetve Egerben, csak éppen mindenhonnan eltűnt. Összesen kilenc ügyről tudni, s a férfi végül egy évet ült, miután bigámiáért elítélték.

Gyakori volt a hamis pénzzel történő csalás, fordult elő leánykereskedelem, de a legdurvább bűncselekmények természetesen akkor is a gyilkosságok voltak.

Ezek közül az egyik legismertebb talán az 1902-es Basa utcai rablógyilkosság, amikor egy idős uzsorás asszonyt öltek meg. Gyanúsított ugyan volt, ám őt végül nem ítélték el, de az emberek lényegében bűnösnek tartották a férfit, akinek az esetével az országos sajtó is sokáig foglalkozott.

A másik durva történet az 1909-es rablógyilkosság, amikor a vasútállomáson egy volt csendőr támadt rá postásokra. Az egyiküket megölte, „cserébe” azonban két másik postás támadt rá, egyikük pedig szétverte a támadó fejét. A négy férfit portréját is láthattuk kivetítve, ahogy az akkoriban itt állomásozó, és bizony sokszor durvaságokat elkövető katonákról készült fotókat is.

Mindezekről bárki részletesen olvashat Magony Imre könyvében.

A szerzőről – aki a Szabad Színház tagjaként játszik, valamint színdarabot is rendezett már – pedig azt is megtudta lapunk: nemrég sikert könyvelhetett el a Hubay Miklós Emlékkonferencia kapcsán kiírt pályázaton. A Hubay Miklós drámaírói munkásságának friss szemléletű újraolvasása című kiírásra Magony Imre az író Római karnevál című műve kapcsán írt elemzést, Lemondás a katarzisról címmel.

Nyertes pályaművét így ő is felolvashatta a szeptemberi emlékkonferencián.