Népviseletes falibabák őrzik a magyar tájak öltözékeit Bicskén

A falibabák igazi „félruhát” viselnek – lebbenhetne is akár a szoknya, fodros-csipkés a blúz, a bő gatya és a pörge kalap is olyan, mint az igazi. A babákat, s az öltöztetős babákat valahogy mindenki szereti, még ha otthon már nincs is, mert felnövünk. Persze ez amolyan lányos szenvedély, de a magyar népviseletek világszerte különleges gazdagságú sokrétűsége és sokszínűsége etnográfiai tény. S ha belegondolunk, hogy bizonyos vidékek szegleteiben még élőben is hordják a helyi népviseletet, bár nagyon kevesen, akkor még izgalmasabb a téma. Erdély, Székelyföld némely faluja, de a Pest megyei Hévízgyörk is bír még ezzel a csudával – utóbbi településen néhány tucatnyi asszony nem vetkezett ki polgári ruhába! Megláthatják az utcán még!

Szebényi Zsoltné Éva agrár­mérnök-tanár egyik szenvedélye a kézimunkázás. A bicskei fehérhímzést kikutatta, megvarrta, részét képezi a helyi értéktárnak, s évekig kézimunkaszakkört vezetett a bicskei művelődési házban. Néhány éve határozta el, hogy népviseletes falibabákat varr, s a könnyebb tárolás, szállítás, kiállíthatóság érdekében nem igazi babákat használt hozzá. Félig baba, félig kép – bárhol elhelyezhető, mégis élményszerű a látvány.

A Kultúrkúriában ötven képet állított ki a minap alkotótársával, a szintén elkötelezett kézműves-kézimunkázó Bertóti Béláné Zsuzsannával. A ruhákat Éva varrta, a kezet-lábat-szemet-szájat-cipőt Zsuzsanna tette hozzá – s mindegyiküknek saját arca van! A kezük sem egyformán áll, némelyik lépni, táncolni készül, a legények fiús-férfias tekintettel, a lányok, asszonyok illendő mosollyal pillantanak le a vászonképről.

A kiállításmegnyitón Éva elmondta, mi ihlette őt a falibabák megalkotására – lám, mennyi történet húzódik meg szándékaink, cselekedeteink mögött. Éva a bajorországi Pockingban járt egy küldöttséggel – férje, Szebényi Zsolt Bicske polgármestere volt több cikluson át. A német városba telepítettek ki Szárról magyarországi németeket, s ott találkoztak Anna Bauerrel, aki 1948-ban kényszerült távozni a családjával.

Egy díszpárnára varrt bajor menyecske ragadta meg a jókezű Éva figyelmét náluk, szóvá is tette Annának, s aztán múltak az évek. Anna meghalt, de a család elküldte ajándékba Magyarországra a bajor menyecskét, mesélte el meghatottan Szebényi Zsoltné a kiállítás megnyitóján a kedves történetet… A párnát is elhozta megmutatni.

S ennek mintájára készültek sorban a félig térhatású, félig síkban ábrázolt-öltözött babák – kalocsai, ajaki, sióagárdi, tyukodi, drégelypalánki, mezőkövesdi, széki, csökölyi viseletes lányok, legények, asszonyok, bátyók képei. Bicskei babák is mosolyognak a falról, különleges viselet híján kékfestő ruhásak, akár ma is utánozhatók.