Frissen Fejérből

2021.11.29. 10:01

Bartók Kamaraszínház: Borzongató előadás a befolyásolhatóságról, a szabad akarat határairól

Meghökkentő, ravasz, figyelemre érdemes a Bartók Kamaraszínház Mario és a varászló című előadása. A szövegkönyvet a rendező Csadi Zoltán és a dramaturg, Balassa Eszter írta, Sárközi György fordítását felhasználva.

Majer Tamás

Vrabecz Botond egyik karaktere is Cipolla (Kiss Attila) keze közé kerül

Forrás: Ónodi Zoltán / Bartók Színház

A színház közönségforgalmi részén jóleső várakozás után az egyik jegyszedő hölgy utat mutat, utat enged a nézőknek: föl a lépcsőn, irány a Stúdióterem! Az előadás azonnal elkezdődik, amikor a közönség tagjai – helyfoglalás érkezési sorrendben – az ajtón belépve szemügyre veszik a teret, s gyorsan helyet keresnek maguknak. Nem vadonatúj, ám jól működő ötlettel a rendező egyberendezte a nézőteret és a színpadot, avagy a játszóteret. A nézők közül, aki félénkebb, s véletlenül sem szeretne interakcióba kerülni, az máris húzza a párját a bejáraton túllépve föl, a jobb kézre eső biztonságos, hagyományos, lépcsőzetesen magasodó nézőtérre; mert azért ilyen is van. Bár pár szék tilos ott is, foglalt. A négyzet alakú játszótér a további három oldalon is székekkel, mini nézőterekkel határolt. Ennek eredményeképpen számos szék, számos néző kerül a játszótér szélére. Így minden egyes néző számára más nézők jelentik az előadás díszletének leghangsúlyosabb egységét. 

Mint mondtuk, helyfoglalás közben, a székválasztás dilemmája során máris elindul az előadás. Az előbbi hölgy, aki a jegyszedésnél, a beengedésnél segített, s még néhány munkatársa jelzi, hogy ide, meg ide bizony tilos leülni. Valakit még fel is állítanak, másnak elmagyarázzák, nem szabad a szabadon álló székeket egy kicsit sem arrébb tenni. Az erő, amely az egyén szuverenitását korlátozni vágyja, már motoszkál. A nézők, akik a színházi előadás előtt szívesen belesüppednének a mindennapok fáradságaival jól kiérdemelt zsöllyékbe, máris kizökkennek. Mi van itt, mi történik? Később, ahogy a történet előrehalad az álmos olasz üdülővárosban, ahogy azt Thomas Mann megírta – amikor Cipolla cselekménybeli előadása, csillogást és tüneményt ígérő produkciója elkezdődik, amikor az ismeretlen erő nekifeszül a publikum akaraterejének –, mindez új megvilágítást nyer. Cipolla kegyetlen játékainak, aljas trükkjeinek alanyai az olasz kisváros színházba, könnyű esti kikapcsolódásra tért közönségének tagjai lesznek.

Mario (Virág Péter, szemből) és Cipolla első találkozása

Forrás: Ónodi Zoltán / Bartók Színház

 E közönség részévé válik minden néző; itt, Dunaújvárosban. Erre a rendezés azzal is ráerősít, amikor Cipolla produkciója előtt ismét előhozza a jegyszedőket, akik körbemennek a nézők között, s lepecsételnek néhány kézfejet. Új előadás, színház a színházban jelenetsor kezdődik, s jön, előkeveredik Cipolla, a lovag, a színész, a táncos, a zenész, a zsonglőr, a bűvész… Pozőr? Illuzionista? Hipnotizőr? Ő a címben előre jelzett varázsló, de a gonoszok fajtájából. A játék Cipolla megérkezése után a varázsló mutatványává alakul át. A nézőket játszó színészek a közönség közül perdülnek ki a porondra a varázsló szavára, parancsára. Jegyezzük meg, attól a közönség tagjainak nem kell tartani, hogy Cipolla bármelyiküket kirángatja, s megalázó dolgokra kényszeríti, mégis, a játszók és a nézők különbségét elmosó rendezés olyan atmoszférát teremt, amely újra és újra megborzongat. Hiszen láthatóvá válik, mennyire befolyásolható az emberi magatartás, milyen félelmetes módon irányítható a szabad akarat! Milyen sebezhető az ember. 

Szereplők: Cipolla: Kiss Attila; Mario: Virág Péter; Író: Ivanics Tamás; Angolieri asszony: Kovács Vanda; Kislány: Tőkés Imola; Hercegnő; Nő: Holecskó Orsolya; Menedzser, Anya: Kecskés Tímea; Orvos, Fuggiero, Fiatalember: Vrabecz Botond.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában