Tele színházzal, tánccal, irodalommal

2021.12.12. 07:30

Fehérvárra, mert ide érdemes - Vakler Lajossal új kötete kapcsán beszélgettünk

Megjelent a Fehérvári beszélgetések 4. kötete. Tele színházzal, tánccal, irodalommal. A szerzőjével, Vakler Lajos újságíróval beszélgettünk.

Majer Tamás

„Azt akarom az olvasók elé tárni, hogy ezek az emberek, akiket ők csak a színházból ismernek, igenis gondolkodnak másról is, gondolkodnak családról, vannak szomorúságaik, nyilvánvalóan örömeik, sikereik és kudarcaik is”

Forrás: Nagy Norbert / Fejér Megyei Hírlap

Ahogy most először belelapoztam az új könyvbe, azt láttam, hogy színházi interjúk dominálják.

– A Vörösmarty Színháznak szinte valamennyi művésze benne van, a művészeti vezetés is, de vannak a Szabad Színház tagjainak sorából is. Arról volt szó, hogy írok egy könyvet 2019-ben az Alba Regia Táncegyüttes 70. évfordulójára. Az el is készült, de nem került kiadásra. Abból kivettem az Aranygyöngyös és Aranysarkantyús táncosokat, plusz azokat a zenekarokat, akik folyamatosan kísérték őket. Egykori nagy táncosok Gazdag Bélától Gálber Attilán át Hanh-Kakas Öcsiig, mindenki benne van. A lányok is: Laczkó Krisztáék, Tombor Bea, Tombor Timi. Ezen felül pedig, ugye koronavírus-járvány volt… Müller Cecília azért került be, mert ő kapta a Szent István-díjat, Gervain Judit pedig azért, mert nagyon fontos külföldi orvosi szaklapokba írt tanulmányokat a Covidról.

Lehetett volna ez három kötet is.

– Nem, én azt gondoltam, tekintve, hogy az idén összesen három könyvem jelent meg – korábban Vili bácsi életrajzi regénye [Demeter Vilmos: Visszaemlékezéseim; Vakler Lajos szerkesztette] és a sportkönyv [Fehérvár Sportkönyve] –, nem akartam elnagyolni, és nem akartam áttenni, mert azért aktualitásokat fogalmaztunk meg minden egyes beszélgetésben.

Melyek azok a fehérvári, Vörösmarty színházas előadások, műfajok, amelyek mint nézőt megragadnak?

– Számomra kulcskérdés, hogy a jelen is legyen meg, Háy Jánosék korosztálya. Én azt mondom, hogy nélkülük ma színházművészet nem létezik. Ez vonatkozik a rendezési koncepciókra is. Korántsem mindegy, hogy kik rendeznek itt, és azért, ha megnézzük, a fiatal rendezőkorosztály krémje is eljött ide, akik remekül kiegészítették Hargitai Ivánt, Bagó Bercit, Horváth Csabát. Másrészt pedig most van egy olyan vonulat, hogy számít a színház a rendezés iránt érdeklődő fiatalokra is. Kerkay Rita már rendezett, és például itt van előttünk az Antigoné Nagy Petivel, ami egy csoda dolog.

A televíziós változathoz képest mennyivel másak a leírt interjúk?

– Hellyel-közzel rövidebbek. A szerkesztett változatnak előnye, de ugyanakkor hátránya is, hogy egy kicsit más. Korántsem mindegy, hogy kivel beszélgetünk. Nyilván más Gáspár Sándorral beszélgetni, mint például Kovács Tamással vagy éppen Ladányi Julcsival, aki a pályája elején jár, rendkívüli tehetség, de nyilvánvaló, vele elsősorban nem a múltat feszegettük. Gáspár Sándornál, Hargitai Ivánnál, Bagó Bercinél nagyon fontos a múlt, az az út, amit megtettek mindeddig. Julcsiéknál ez az út rövidebb, ugyanakkor van jövőképük. Én azt akarom az olvasók elé tárni, hogy ezek az emberek, akiket ők csak a színházból ismernek, igenis gondolkodnak másról is, gondolkodnak családról, vannak szomorúságaik, nyilvánvalóan örömeik, sikereik és kudarcaik is.

Hogyan látod, a nem Fehérváron élő színművészek, társulati tagok mennyire vannak jelen a helyi kulturális életben?

– A Vörösmarty Társaság, illetve a Szabad Színház művészein kívül egyre kevesebbjükkel találkozunk. A Vörösmarty Társaság azért tud népszerű lenni, mert közvetlen. Oda be lehet ülni, kontaktusok alakulnak ki, barátságok szövődnek. Ráadásul azért járnak szívesen ide a pestiek is. A könyvemben benne van Vári Fábián László és Iancu Laura is, aki egy erdélyi szerző, fantasztikus személyiség, ő is jön Fehérvárra, mert ide érdemes. Érdemes a Csoóri Sándor Társaság és a Vörösmarty Társaság okán. A Vörösmarty Színháznak remek, zseniális előadásai vannak. Viszont hiányolják a nézők, én nagyon is jól tudom, a találkozásokat a színészekkel. Nincsenek események, alkalmak. Én szorgalmaznám, hogy rendezzenek nyílt napokat. Biztos, hogy tervben is volt, Szikora János igazgatói pályázatát ismerem betéve, de hát ugye korántsem mindegy, hogy két éve pandémia van.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában