Misztikus film készült az isztiméri erdőben (videó)

A Rejtekhely című produkció írója és rendezője Gallai József, zeneszerzője, társoperatőre és vágója Gallai állandó alkotótársa Elekes Gergő, a főbb szerepekben pedig olyan művészeket láthatunk, mint Varga Gábor, az ország egyik legismertebb szinkronszínésze, Laura Saxon, az Oscar-díjra jelölt Larry Hankin, Bill Oberst Jr., Tóth Anita és Jon Vangdal Aamaas. Az alkotás az isztiméri helyszínen túl további Fejér megyei kötődéssel is bír, hiszen a stáb szerves részét képezte az előszállási Marton Pál, aki werkfotósként, drónpilótaként és bizonyos esetekben színészként is növelte a produkció értékét. A film hátteréről Gallai József rendezővel beszélgettünk.

Mesélnél magadról egy kicsit az olvasóknak?

– Kicsivel több, mint tíz éve foglalkozom filmkészítéssel, azon belül is forgatókönyvírással és rendezéssel. 2015 óta célzottan külföldre, angol nyelven készítek egész estés filmeket. Főleg természetfeletti thrillerek és horrorfilmek találhatók a filmográfiámban.

Miért ezt a történetet választottad, és mi ösztönözött az elmesélésére?

– A Rejtekhely ötlete egy ideje már érlelődött bennem, ráadásul izgalmas kihívást láttam benne, mert 2013 után ez az első olyan nagyfilmem, ami nem horror. Egy izgalmas zsánermix létrehozása volt a célom: egyszerre kalandfilm, thriller, sci-fi és dráma, és ahogy látom készülni a vágóasztalon, azt gondolom, hogy valami egészen különleges hangulattal bíró film jöhet létre.

Miről szól a film, mire számíthat a néző?

– Röviden egy férfiről, aki maga mögött hagyja az addigi életét és elvállal egy meglehetősen unalmas melót az erdőben, szó szerint az Isten háta mögött, ám napról napra azt veszi észre, hogy valami nem stimmel a hellyel, és nagyon úgy tűnik, hogy a múlt rejtélyei még itt is készek utolérni.

Milyen előkészületek zajlottak, meddig tartott és milyen volt a hangulat a forgatáson?

– A forgatókönyv már tavaly nyáron elkészült, a karantén alatt akadt időm kisebb-nagyobb finomításokra, a tavalyi filmemmel, a Kísértetnaplókkal párhuzamosan pedig elkezdtem keresni a helyszíneket, de végül csak idén véglegesedett minden, és ez év tavaszán készült el a két főszereplő anyaga is. Mindössze kilenc forgatási nap alatt minden a helyére került, nyáron forgattunk még pár napot, illetve most novemberben. Alig pár fős stábbal dolgoztam, a forgatások hangulata pedig kifejezetten felszabadult volt.

Az elmúlt pár évben jóval nagyobb volumenű produkciók is nehézségekbe ütköztek, akár a forgatás, akár a forgalmazás szempontjából. Adódtak-e nehézségek a film elkészítése során?

– Valóban, nem könnyű mostanában akármekkora volumenű projektet tető alá hozni, hetente, de akár naponta kell számítani nehézségekre, akadályokra. Jómagam egyáltalán nem szeretek nyáron forgatni, sokkal jobban fekszenek az őszi-téli időszakok, de most muszáj volt egy nagyobb mennyiséget nyárra időzíteni, de még így is szükséges volt a szereplők terén változtatni és végül így került a képbe újra Anita, valamint egy egészen egyedi megoldást kellett alkalmaznunk, hogy az egyik külföldi szereplőnk ne essen ki.

Elég komoly nemzetközi stáb dolgozott a filmen. Hogyan sikerült például hollywoodi színészekkel együtt dolgozni? Milyennek írnád le a közös munkát a színészekkel?

– Amikor még az előkészítési fázisban voltunk, magam is meglepődtem, hogy mennyien érdeklődnek a film iránt, ami végül magyar, angol, amerikai és norvég koprodukcióban készült el. Mivel tavaly sikerült együtt dolgoznunk Eric Roberts-szel (The Expendables – A feláldozhatók, A sötét lovag, Beépített hiba), szerettem volna, ha ebben a filmben is felbukkannak nagyobb nevek, még ha csak epizódszerepben is. Bill Oberst Jr. (Scream Queens: Gyilkos történet) már kezdettől fogva a képben volt, nagyon közvetlen volt és hihetetlenül könnyűnek bizonyult vele a munka. Egy külföldi ismerősöm segítségével pedig az Oscar-díjra jelölt Larry Hankin (Szökés Alcatrazból, Reszkessetek betörők, Totál szívás) is csatlakozott egy kisebb szerep erejéig. Nyolc év után újra együtt dolgozhattam nagyfilmen Varga Gáborral, de Laura Saxonnal és Tóth Anitával is nagyon jó volt újra együtt forgatni.

Mennyire nehéz függetlenfilmesként, stúdión kívül filmet készíteni jelenleg hazánkban?

– Véleményem szerint nem nehéz, bár soha nem voltam stúdión belül.  Ha van egy jó elképzelésed és találsz néhány, hozzád hasonlóan elszánt embert, akkor már nyert ügyed van. Amikor én kezdtem ezt az egészet, még a szalagos kamerával felvett anyagot játszottuk át órákon keresztül, ma pedig már egy középkategóriás mobiltelefon is képes igen jó felbontásban rögzíteni. Aki alkotni szeretne, annak van rá lehetősége. Nem egyszerű, de ezen a területen semmi sem az. Más nem fogja megtenni az első lépést az ember helyett.

Hogyan látod a film jövőjét? Mikor láthatja a közönség?

– Szeretném, ha jövő év elején-közepén megtalálná a forgalmazóit, külföldön és akár hazánkban is, de néhány fesztiválon szerintem már korábban is el lehet csípni majd. Nagyon személyes ez a történet számomra, szeretném a legjobb lehetőségeket megtalálni.

Vannak-e már további tervek, van már valami konkrét új projekt?

– Februárban és márciusban forgatunk egy pár szereplős sci-fit Égbolt címmel. Úgy szoktam rá hivatkozni, mint afféle természetfeletti road movie-ra, szeretnék kicsit csavarni a bevett formulákon. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit sikerül kihozni belőle.