Nyelvi bravúrral átszőtt komédia a Vörösmarty Színház színpadán

A színről: a háttérben harsány színekben pompázó, az ízlésesség határát súroló tapéta lóg. Előtte narancssárga és rózsaszín árnyalatú felfújható fotelek – tudják, mint a strandon. Néhány műanyag cserépbe bújtatott művirág és két stócnyi színes vödör díszeleg a stúdiószínpad előterében. Nos, ez a látvány fogadta mindazokat, akik február 8-án a Vörösmarty Színházban áldoztak a kultúra oltárán. Az osztrák fenegyerekként említett Werner Schwab darabját, a Pisztácia és mogyorót játszották. Egy bérházba csöppen a néző. A földszinten a szentimentális nyugdíjas él fogyatékos, magát festőnek tartó fiával. Fölötte a nemzedékek óta osztrák, mégis idegenként kezelt négytagú család tengeti napjait. Az előkelő emeleti szinten él a professzor özvegye, akinek gúnyos, szánakozó, esetenként csípős megjegyzései mélységes megvetést sugároznak. Nem véletlen a műfaji besorolás: radikális komédia.

 A szereplők mind különleges karakterek, ami a szívükön, az a szájukon, nem kímélik egymást. A sajátságos nyelvezet nem fukarkodik az alpári, vulgáris, testiséget és erőszakot megidéző kifejezésektől. A mondatok szerkezete, a bennük rejlő mondanivaló a tapasztalt színészeket is kihívás elé állította. Vették az akadályt. – Mindig élményt jelent nekem ez a nyelvezet. Egészen csodálatos titkokkal van tele, elképesztő, hihetetlen fordulatokkal. Olyanok a mondatok, hogy egyszerűen megtalálod benne magadat – mondta a kihívásokkal teli szövegről Varga Mária, aki özvegy Sárkánné bőrébe bújva egy nagyjából húszperces nagy monológgal koronázza meg az előadást. Minden színre vitt személynek megvan a maga sajátossága, ám a legkirívóbb mégis a Kricsár Kamill által színre vitt gúnyos és szarkasztikus megjegyzéseket dobáló anyuka karaktere volt. Szavai fiát, a Fehér László által megformált Hermant sem kímélték. – Vigyázni kellett, hogy ne kezdjek el mindenfélét játszani. Majdnem olyan ez, mint Shakespeare-nél, amikor a férfiak játszották az összes szerepet. Úgy kell játszani, hogy sokszor nincs is mit játszani, mert minden benne van a nyelvezetében. 

Nehéz a szöveg, mert nem olyan, mint ahogy civilben beszélünk, hogy tőmondatok vannak. Itt négy-öt sor van egyben, a gondolatot pedig össze kell tartani. Mindez meg van támasztva egy iszonyatos nagyszerű nyelvi bravúrral. Az, hogy egy ilyen nyelv elhangozhat egy magyar színpadon, az nem akármi – vélekedett az előadás utáni közönségtalálkozón Kricsár Kamill. Nem ő volt az egyetlen, aki férfi mivolta ellenére a színen feminin vonásokat hordozott. Keller János tisztes családapaként tűnt fel, külső jegyei mégis mást sugalltak. Az általa megformált karakter – csak úgy, mint felesége és két lánygyermeke – műszempillával és szemhéjtussal tette teljessé egyébként is harsány megjelenését. – Döbbenet volt, amikor megtudtam, hogy Zsótér Sándor kiválasztott egy szerepre. Amikor megtudtam, hogy mit fogok játszani, teljesen ledöbbentem. Szerintem nincs Magyarországon még egy olyan rendező, aki ezt rám osztotta volna. Ezért mérhetetlenül hálás vagyok. Azt gondolom, hogy ő meglátott bennem valami olyat, amiről én sem tudtam – mondta a zenés darabok skatulyájába bújtatott színművész, akinek darabbéli kedvesét Kerkay Rita formálta, lányait Varga Gabriella és Váradi Eszter Sára hívták életre. Utóbbi így nyilatkozott: 

– Egy színész azt játssza, amit ráosztanak, és szerintem nekünk az a jó, ha minél többfélét osztanak ránk, mert az mindig egy új impulzus. Ami ebben nehézség, hogy a szövegmennyiség nekünk, „gyerekeknek”, nem annyi, mint a többieknek, ezért egy-egy megszólalásnak kell olyan tartalmasan megszületni, hogy meg tudjuk mutatni a karaktereket. – Sokfélét játszunk, de mégsem természetes az, hogy ilyen nyersen és durván kommunikálunk a színpadon. Még bennünk, színészekben is maradt ennyi prüdéria – vette át a szót Varga Gabriella. Az érzékeny, humoros, ám ezzel együtt kegyetlen darabban a komédia és a dráma szinte észrevétlenül fonódik össze. Keller János úgy fogalmazott, ehhez a darabhoz a nézőnek is nyitottnak kell lennie. – Ha valaki szereti a színházat vagy szereti a Vörösmarty Színház színészeit, legyen an - nyira nyitott, hogy megnéz egy ilyen típusú előadást is – invitálta a színművész az akkor ott ülőkön keresztül a jövőbeli nézőket.