A könyvhagyaték felmérése sok idő, de ha értékesíteni akarjuk, nem úszhatjuk meg

– El kell olvasni – adott frappáns választ Gyurcsik László, a székesfehérvári Hold antikvárium vezetője. A legtöbb örökösnek legelőször azonban valószínűleg nem ez az első gondolata, inkább az, hová tegye a rengeteg könyvet, ahol nincs útban, aztán a számára néhány értékes kötet kiemelése után meg az, hogy hol tud megszabadulni a hagyaték többi részétől. Tűzre vetni a legtöbben nem akarják a könyvet, egyfelől neveltetésük, másfelől talán az érzelmi kötődés miatt. Ilyenkor jön az ötlet: adjuk oda egy antikváriumnak! Igen ám, de ott sem mindent vesznek át annak ellenére, hogy könyveket mindig vásárolnak és várnak, hiszen ebből élnek. 

– Nehéz lenne pontosan megmondani, milyen könyveket keresnek mostanság az emberek. Én is a több évtizedes tapasztalatomra – hosszú ideig könyvesboltot is vezettem – és az ösztöneimre támaszkodom, amikor megnézek egy hagyatékot, és kiválogatom belőle az antikvárium számára a könyveket. Itt nemcsak régi, de használt könyvekkel is foglalkozunk – olyan új kiadású kötetek is kerülnek hozzánk, amelyeket például ajándékba kapott valaki, de neki nem tetszett, vagy elolvasott egy könyvet, amelyet aztán nem akar megtartani – mondta Gyurcsik László, aki ha igazán nagy – kb. ezerdarabos – hagyatékról van szó, és ha még nagyjából azt is tudja az örökös, milyen témájú könyvek találhatók a gyűjteményben, kimegy házhoz, hogy megnézze, kiválogassa őket. Hozzátette, jó minőségű fotókat is be lehet küldeni a még polcon lévő könyvekről, amelyekre ránagyítva olvashatók a címek. 

A hagyatékban értékes kötetekre is bukkanhat a hozzáértő, olyanokra például, amelyeket csak egyszer adtak ki, ezért antikváriumokban is ritkaságnak számítanak. Ezek értéke akár több tízezer forintra is rúghat. A műszaki szakkönyvek is keresettek, miután itthon már nincs műszakikönyv-kiadás. Viszont a híradástechnikai vagy számítástechnikai könyveket nem veszik át, mert tartalmuk a gyors fejlődés miatt már biztosan elavult. Bizonyos szakmákban írt munkákra is igaz, hogy keresik őket. Jó példa az asztalosoknál az intarziakészítés, ilyen könyvek ugyanis manapság nem születnek, tehát a régen kiadottakat keresik azok, akiket a téma érdekel. 

– A hagyaték másik hátránya, hogy sok esetben a könyvek egy része az örökösnek a könyvespolcán is ott áll. Első körben érdemes ilyenkor a családtagoknak, barátoknak felajánlani, válogassák ki, amire szükségük van. Második körben jöhet az értékesítés. Nem csak antikváriumot lehet megkeresni, ma már az interneten számos olyan fórum létezik, ahol meg lehet hirdetni a régi könyveket. Ehhez persze tudni kell, mi került a birtokunkba. A könyvhagyaték felmérése sok időt, energiát igényel, de ha értékesíteni akarjuk, ezt a részét nem lehet megúszni – mondta Gyurcsik László, aki zárásként megjegyezte, nagy ritkán a Vöröskereszt is vár könyv­adományokat. 

Polónyi Dóra, a Depónia Nonprofit Kft. PR-vezetője szerint egyre több könyvhagyaték végzi hulladékként, mondván, így legalább a papírt újrahasznosítják. Régebben jó lehetőség volt az iskolai papírgyűjtés, ami mostanság kevésbé „divatos”, főleg a koronavírus megjelenése óta, de végső esetben a hulladékudvarokban is átveszik a feleslegessé vált könyveket, amelyek a házhoz menő szelektív gyűjtés keretében kötegelve vagy bezsákolva is kitehetők. Ha az embernek van hozzá szíve. 

A Fővárosi Köz­terület-fenn­tartó egyébként üzemeltet olyan újrahasznosítási központot, ahol a lakosság díjmentesen leadhatja a számára már feleslegessé vált vagy megunt, de más számára még eredeti funkciója szerint használható tárgyait, eszközeit, így a könyveket is. Ezeket aztán a raktárból bárki csekély összeg ellenében megvásárolhatja. Egy hasonló központot valamikor a jövőben a Depónia is szeretne létrehozni. 

Addig viszont maradnak a baráti körben vagy munkahelyen rendezett „gardrób­cserék”, amelyek keretében nemcsak régi ruháinkat, de könyveinket is elcserélhetjük, elajándékozhatjuk.