Orfeum- és kávéházhangulat a Bartók Színház előadásában

Efféle ellentmondásos, bájos és nosztalgikus miliő jellemzi a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház Hja, kérem, a nő, az nő! című előadását. Nőkről szól – lányokról, asszonyokról –, akik közül az okosabbak, ha akarják, veszélyesebbek, mint Afrika nagymacskái. Foguk csillogó, körmük hegyes, de nem ezért illik rettegni tőlük, hanem azért, mert úgy tudnak hazudni, hogy szavaikat elhinni a férfinak védhetetlen. S eme nők éppen akkor a legveszedelmesebbek, ha – ó, irgalom! – igazat mondanak. Legalábbis így véli az előadás egyik férfi figurája, aki számára már az igazság is a megtévesztés egyik eszköze. Jaj, biztos sok nő verte már át! S mennyi nőt taszíthatott kétségek közé ő, a férfi…

Hiszen férfiakról is szól a Hja, kérem, a nő, az nő! című előadás. „Bűnösök vagyunk mi, mert éjszakázgatunk mi, / Nem vonz bennünket tízkor még az ágy.” Ilyen himpellérekről. Nos, igen, a Csárdáskirálynő című operettből való az előbbi idézet, abból a dalból, amelynek a refrénje feszt vastapsra ingerli a közönséget: „A lyányok, a lyányok, a lyányok angyalok / A férfiakkal csak komédiáznak…” Így történt ez Dunaújvárosban, a március 25-i premieren is; mindjárt az előadás legelején. Odahelyezte ugyanis a népszerű melódiát a dramaturgi munka.

Korcsmáros György rendezte az előadást. A szövegkönyvet Szűcs Kinga színésznő írta, aki maga is szereplő Auksz Éva, Holecskó Orsolya, Vándor Éva, Derzsi György és a színház igazgatója, Őze Áron mellett.

A színpadi tér gyakran változó: hol mérsékelt fényű or­feum, hol polgári otthon elegáns nappalija, vagy éppen egy szoba, egy megcsalásnak helyet és ágyat adó szálló-háló szoba, máskor tiszta, rendes kávéház, ahol fess a pincér, s csak egy kicsit kíváncsi. A játszók az egymást követő jelenetekben rendre új, mégis hasonló figurákat testesítenek meg: férjet és feleséget, szeretőt és megcsalt szerelmest, vágyakozót és válni vágyót. A színészek időről időre dalra – sanzonra, kupléra – fakadnak. Erős Csaba kíséri őket zongorán.

A huszadik század első évtizedeinek jelentékeny íróit – helyesebben műveiket, jeleneteiket – hívták segítségül a darabhoz az alkotók: Molnár Ferencet, Heltai Jenőt, Szép Ernőt, Csáth Gézát, Karinthy Frigyest, Thury Zoltánt, Herczeg Ferencet, Szini Gyulát, Kosztolányi Dezsőt. Hja, kérem, csupa férfit! No, persze miről írjon és gondolkodjon a férfi? Persze, hogy a nőkről!