Csukovits Enikő előadása: a bűnbocsánat lehetőségét adta a zarándoklat

– A legkorábbi magyar zarándoklat, amelyről feljegyzés készült, a Szent Szaniszló ereklyéinek 1254-ben végrehajtott elevációja, amikor fölemelték ezeket az ereklyéket. Krakkóról beszélünk, a forrás pedig így írja le a történéseket: „Nemcsak Lengyelország minden vidékéről, de Magyarországról is mindkét nembeli nép nagy sokasága gyűlt össze.” Az első, név szerint ismert zarándokok ugyancsak a 12. században keltek útra: Álmos herceg 1107–1108-ban járt a Szentföldön. Később két asszony, Gyönyörű úrnő és Petronilla asszony neve is megjelenik a forrásokban – hívta fel a figyelmet a legkorábbi beszámolókra a történész. 

A következő feljegyzés már egy száz évvel későbbi zarándoklatot örökített meg: 1350- ben Rómában Matteo Villani firenzei krónikás írta: „Az óriási tömegekben csapatokkal érkező németek és magyarok a hideg miatt sűrűn összefonódva s nagy tüzekkel segítve magukon a mezőn töltötték az éjt.” – Annyian voltak, hogy nem kaptak szállást Toscanában a városok falain belül, ezért tüzet raktak, hogy ne fázzanak. Rómába tartottak a húsvéti ünnepekre. 1445-ben VIII. Károly francia király egyik udvari embere írt a magyarokról: „Az emberek mind nagy szakállt hordanak, igen csúf emberek” – ez a francia nézőpont, ők csúnyát írtak a spanyolokról, meg az olaszokról is, tehát ezt nem kell nagyon mellre szívni – tolmácsolta a feljegyzéseket Csukovits Enikő, aki arról is beszélt, Aachenben hétévente volt szent év, s a krónikák tanúsága szerint oda is tömegesen érkeztek a középkori magyarok. 

– Magyarországon is alapítottak kegyhelyeket, és biztosították, hogy a magyarok zarándoklatra utazhassanak. Szent István már zarándokházakat alapított, s megnyitotta a Magyarországon keresztül vezető szentföldi zarándokútvonalat, ami azt jelentette, hogy az erre járó zarándokokat meginvitálta a király, kikérdezte őket, így szerzett információkat arról, mi volt francia és német földön. Ezzel a hazatérő külföldiek jó hírét vitték a magyar királynak és az országnak, hiszen ez egy olyan keresztény állam volt, amely pártolta, segítette, támogatta, szállással fogadta a zarándokokat. A szentföldi zarándokútnak köszönhetően került be a magyar keresztény királyság Európa szellemi körforgásába – tette hozzá Csukovits. 

Miért indultak útnak a magyarok? Legfontosabb motivációjuk volt, hogy bejárják azokat a helyeket, ahol a Biblia eseményei történtek, ahol Krisztus életének legjelentősebb eseményei lezajlottak. – Külön említendő a vezeklő zarándokok csoportja, az esetek többségében gyilkosság állt a háttérben. Az erőszaktevőt zarándokútra kötelezték, hogy ezzel újra helyreálljon a város békéje, s ez idő alatt a tettesnek lehetősége volt tisztességes emberré válni. Ha elvégezte a zarándoklatot, és visszatért a városba, úgy tekintettek rá, mint aki megtisztult a bűnei alól – idézte fel a történész. 

A 14. században egy gyilkosnak 25 márka vérdíjat kellett fizetnie a megölt emberért annak rokonainak. Ezután ötvenedmagával, megoldott övvel, mezítláb, bottal a kezében el kellett mennie a megölt ember rokonainak házához, s bűnei bocsánatát kellett kérnie, majd börtönbe vonult, megtisztult, a következő jubileumi évben pedig el kellett zarándokolnia Rómába. A feljegyzések szerint a magyarok keresztet, zászlókat, gyertyákat vittek magukkal. Ami ebben különlegesség volt, az a „magyar gyertya”: nagy méretű viaszgyertyába pénzérméket nyomkodtak. Vitték, s ahogy égett a gyertya, potyogtak és csilingeltek a pénzek. Ezeket aztán otthagyták a templomokban. Ez volt a legjellegzetesebb, magyarokhoz kötődő szokás.