Párizsban, New Yorkban festették az ősi mintáinkat Fekete Ildikó vezetésével

Lapunkban sokszor írtunk a mi Fejér megyei, alcsútdobozi népművészünkről, aki minden létező díjat és elismerést megkapott a hímes tojásaiért, azok nagy-magyarországi felkutatásáért, dokumentálásáért. Az ELTE matematika-informatika szakos diplomása angol és olasz nyelvvizsgák birtokában tartja a kapcsolatot a világ minden pontján azokkal, akik az interneten keresztül szeretnék megismerni a magyar húsvéti tojások motívumait, technológiáját. Számos díja közül megemlítjük a Gránátalma-díjat, ezt idős népművészek szokták megkapni elismerésül, ám Ildikó ennek is birtokosa már. 

A magyar tájak hagyományos festett tojásait mind ismeri, festi, a viaszolásos technikával boszorkányos ügyességgel, mondhatni tökéletességgel műveli, s jelenleg a V4-ek hímeseinek néprajzi kutatásába fogott bele. Szlovákiában a hajdani magyar vidékeken kívül a régi szlovák mintákat gyűjti, Csehországot deríti fel, s a lengyeleknek is gazdag a húsvétitojás-múltja. 

Legutóbb pedig Párizsba kapott meghívást, a Liszt Intézet Kulturális Központba – előadásra és bemutatóra. Már járt francia földön Ildikó a hímeseivel, a Sorbonne Egyetemen tartott bemutatót, most a magyar intézetbe várták a hallgatóságot, akik hozták magukkal a főtt vagy kifújt tojásokat. Francia tolmács segített, de Ildikó írókázását, festését nézték erősen, a gyakorlat volt beszédes, a szavak a magyar hagyományokat ismertették a mi Húsvétunk szokásairól. Lille-ben az egyetem magyar tanszékére hirdették meg diákoknak, majd másik csoportban a városból bárkinek a festési lehetőséget – s itt is megtelt a kijelölt terem ezt követően. Ildikót elkísérték szülei és udvarlója az európai turnéra, amit az USA-béli meghívás követett. A Külügyminisztérium révén szállították ki a diplomáciai csomagot – festett és üres tojásokat, viaszt, festéket, írókát, s a szükséges hozzávalókat a repülőgépen New Yorkba.

A Metropolitan Múzeummal szemben szálltak meg a Madison Avenue-n, ott van egy kiállítóterme a Réka Darida Alapítványnak, amely Ildikót évek óta támogatja. Az időközben elhunyt hölgy segített a könyvkiadásában és a minőségi gyors haladásban a tehetséges alcsútdobozi lánynak az utóbbi években, s most ezen alapítvány révén utazhattak Amerikába is. Hajnalig tartó tojásfestés, falatozás, beszélgetés folyt a kiállításon, nagyrészt angolul, hiszen a második. harmadik generáció már alig tud magyarul. Ugyanígy volt New Brunswickban, New Jersey városában, ahol szintén magyarok leszármazottai élnek. Ildikó legnagyobb élménye és érzése az, hogy a világ messzi pontjain kíváncsiak a magyar népi kultúra e kincsére. Elszigetelt helyeken élő emberek, Erdély kicsi szögleteiben festettek valaha húsvéti tojásokat, s ez Manhattanben ma izgalmas, szép, érdekes lehet, mondta meghatódva.