Prospero, három és félszer

Azzal nem tudok újat mondani (írni), hogy a Covid miatt kieső körülbelül két év a népszerű fehérvári társulatra is hatással volt. Azzal viszont talán meg tudom lepni e sorok böngészőjét, hogy lejegyzem: a Prospero ebben az évadban összesen négy darabot is bemutatott, amire eddig még nem igazán volt példa működésük során. Ez részben a Covidnak köszönhető, ugyanis a korábban eltervezett, majd „állni” kényszerülő előadások premierjére is az utóbbi időben kerülhetett sor. Vagyis pontosítunk – illetve Micskó Zoltán, a színkör vezetője pontosít –, hiszen 3,5 darabról van szó, mivel a Harold Pinter drámaíró műve alapján készült Az ételliftet tavaly nyáron bemutatták a vasvári fesztiválon, ahol ezüst minősítést nyert. 

Székesfehérváron azonban később került rá sor. Ezután következett a színkör egyik tagja, Czeller Péter által írt és rendezett Tabbouleh (társrendező: Tóth Tímea), majd ismét egy kis szünet a társulat próba- és előadáshelyszíne, a Székesfehérvári Közösségi és Kulturális Központ (volt A Szabadművelődés Háza) átalakítása miatt. Ám a csoport csak próbált és próbált, ahogyan tette azt a koronavírus-járvány ideje alatti elszeparálódás közepette is, ilyen-olyan formában. Ezért születhetett meg az ugyancsak nemrég bemutatott Őszi szonáta, amely Ingmar Bergman filmjének színpadi változata, valamint legutóbb a Kiss Csaba művéből készült A dög. (Ahol külön nem jelöltem mást, ott Micskó a rendező.) 

A vezető elmondta: mindegyik darab más-más indíttatásból jött létre. A 20. századi abszurd közel áll hozzá, a Harold Pinter-féle darab régebbi terv, és most megvolt hozzá a két remek színész (Czeller Péter és Márton Dávid). Czeller Péter már régen foglalkozik írással, és a rendezéssel is kacérkodott. Micskó Zoltán pedig szívesen adott neki lehetőséget, mert szerinte nem jó, ha egy ember rendezői stílusa uralkodik el egy társulaton belül. A háromszereplős kamaradarab szintén az abszurd és a groteszk eszköztárával él, egyfajta Godot-parafrázis, de nem feldolgozás. Az Őszi szonáta klasszikusabb kamaradarab, négy szereplővel, de igazából az anya és egyik lánya drámájáról van szó. Ezt még a pandémia előtt kezdték próbálni, akárcsak A dögöt. 

A nehezített próbafolyamat kettős érzést okozott, hiszen egyrészt nehezebb volt két évig koncentrálni az energiákat, ugyanakkor elmélyültebb produkciók születhettek. A Kiss Csaba-féle darab egyébként szinte az egész társulatot bevonja. Az alaphelyzet manapság viszonylag általánosnak mondható: egy életközepi válságban szenvedő negyvenes férfi házassága éppen kiüresedőben van, ő pedig egy ifjú hölgytől remél új életerőt, miközben a feleség szeretné megőrizni azt, ami maradt… 

A csoport ezzel és a Tabbouleh című előadással szerepel az említett Vasvári Színjátszó Fesztiválon, ahol rajtuk kívül Fehérvárt képviseli még a Szabad Színház a Mesteremberek című darabbal, valamint az Örökség csoport Az örökség című előadással. Újdonság volt számukra továbbá a megújult, budapesti Színváltások fesztiválon való részvétel, amely meghívás útján történt. Itt az Őszi szonátával szerepeltek, és jó szakmai közegben szerezhettek tapasztalatokat. A társulat a nehéz két év alatt is jól együtt maradt, de szeretnének új tagokat – folytatta Micskó Zoltán, aki már most jelezte, hogy augusztusban teszik majd közzé a felhívásukat. Előadásra pedig a tervek szerint ősszel várják majd a nézőket.