A romantika hangja - ARSO kritika

A Vörösmarty Színházban megrendezett koncert első félidejében a szláv romantika két jeles alkotójának zenéje csendült fel: először Mogyeszt Muszorgszkij egy boszorkányszombat kísérteties képét megfestő darabja, az Egy éj a kopár hegyen, majd „a zongora poétája”, Fryderyk Chopin fiatalkori remeke, az e-moll zongoraverseny, Kovács Gergely zongoraművész szólójával. A második félidőt a 19. századi francia zene egyik legnagyobb alakja, César Franck nagyszabású d-moll szimfóniája töltötte ki: a kompozíció előadásával a mester születésének 200. évfordulója előtt tisztelgett a zenekar. Az est dirigense az együttes művészeti vezetője, Dobszay Péter Junior Prima-díjas karmester volt.

Muszorgszkij többször is átdolgozott, Rimszkij-Korszakov verziójában ismertté vált darabjának előadását markáns kontrasztok, jól megragadott karakterek, egyetlen pillanatig sem csökkenő feszültség jellemezte. A színvonal a folytatásban sem csökkent, elsősorban a Chopin-versenyműben hallott kiváló szólistateljesítménynek köszönhetően. A fiatal magyar zongoristageneráció egyik legmarkánsabb tehetsége, a Junior Príma-díjas Kovács Gergely nevét a székesfehérvári zenebarátok szélesebb köre minden bizonnyal most ismerte meg, jóllehet már koncertezett városunkban: az elmúlt években két alkalommal is remekül sikerült szólóestet adott a Lengyel Függetlenség Napja alkalmából a Szent István-teremben. A magyar zongoristamezőnyben ritka jelenségnek számító pianista-alkat: kivételes manuális és fizikai adottságokkal rendelkezik, amelyek a repertoár legnehezebb darabjainak előadására, az acélos erejű, igazi „romantikus zongorahang” megszólaltatására predesztinálják őt. A tehetséghez ugyanakkor következetes munka is társul, amelynek eredményeit immár komoly nemzetközi sikerek igazolják vissza: Kovács Gergely a 2021-es budapesti Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraverseny, illetve a 2022-es New Yorkban rendezett Nemzetközi Liszt Ferenc Zongoraverseny egyik díjnyertese. Nagy örömmel vártuk zenekari bemutatkozását, amely mindenben igazolta várakozásunkat: mind a lírai, kantábilis részekben, mind a könnyed eleganciával megoldott virtuóz szakaszokban nagyszerű, erőteljes zongorázást hallottunk tőle. Külön élményt jelentett természetes, minden póztól mentes hangszerkezelése, s jó volt látni (mindenekelőtt a lassú tételben) mintaszerű együttműködését a karmesterrel, amelyeknek különösen is szép pillanatokat köszönhettünk. A megérdemelt ovációt stílusosan Chopin cisz-moll noktürnjének finom tolmácsolásával köszönte meg.

A második félidőben felhangzott Franck-szimfónia a mester hatalmas életművének egyik csúcspontja. Kétévnyi munka után 1888 augusztusában fejezte be, premierjére 1889. február 17-én került sor Párizsban. Jóllehet Franck szimfóniának nevezte, a darab sokkal inkább Liszt szimfonikus költeményeit tekinti mintaképének: három tételét szoros tematikus rokonság kapcsolja össze, s a finálét a legfontosabb témákat összefoglaló Kóda koronázza meg. Mind a karmester, mind a zenekar számára nagy feladatot jelent e komplex forma felépítése és a hatalmas partitúra ezernyi színárnyalatának visszaadása. (Franck korának egyik legnagyobb orgonaművésze volt, innen a hangszínek iránti különleges érzéke.) Dobszay Péter mélyen átgondolt, ugyanakkor a zene érzelmi hullámzását pontosan követő koncepciót dolgozott ki, amelynek megvalósításában lelkes partnerekre talált az Alba Regia Szimfonikus Zenekar muzsikusaiban: a formátumos és szuggesztív, a bicentenáriumot méltóképpen köszöntő, emlékezetes előadást lelkes vastapssal fogadta a nagyszámú közönség.